1919. január 15-én következett be bostoni melaszkatasztrófa, mely 21 ember hálát okozta és 150 embert sebesített meg. Az ipari katasztrófa egy óriási melasztartály sérülése miatt következett be, és a becslések szerint kb. 56 km/h sebességgel söpört végig a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melasz az utcán. Az óriási tartály egyszerűen szétrepedt és a benne tárolt 7,5 millió liter viszkózus melasz kiömlött. Hatalmas árhullám keletkezett, mely hét és fél méteres magasságba csapott fel, a melasz nagy sebességgel haladva mellmagasságig beterítette az utcát. A hullám ereje akkora volt, hogy majdnem kisiklatott egy függővasút-szerelvényt.
A katasztrófa elkerülhető lett volna, ha a nem használják a rossz állapotban lévő, szinte állandóan szivárgó tartályt. A balesetet végül az okozta, hogy a szokatlan melegben, a színültig töltött tartályban a melasz erjedésnek indult és az így keletkezett szén-dioxid szétvetette az előírásoknak nem megfelelő tartályt.
Az áldozatok fele a melaszba fulladt vagy a szétrepülő törmelékek miatt halt meg, mások a sérüléseikbe haltak bele vagy a melasz miatt kapott fertőzés okozta halálukat. A melaszkatasztrófa azért okozta ennyi ember halálát, mert az úgynevezett nem-newtoni folyadékok közé tartozik, amelyek csak nyomás hatására viselkednek viszkózus folyadékként. Az ilyen típusú folyadékban szinte lehetetlen úszni és sűrű masszában semmi haszna az ismétlődő úszómozdulatoknak, mert ezek csak tovább dagasztják az anyagot. A melasszal elárasztott területeket csak nehezen tudták megtisztítani. A lakosságot sokáig légszomj és köhögés gyötörte.
