Dunnottar vára egy romos, középkori erődítmény, mely egy meredek, sziklás földnyelven helyezkedik el, Skócia északkeleti partvonalán, körülbelül 3 kilométerre Stonehaven településtől. A ma is látható épületmaradványok nagyjából a 15. és a 16. századból származnak, de úgy tartják, hogy egy fontos erődítés már állt ezen helyen a sötét középkor (korai középkor) idején is.
Elhelyezkedése miatt egyrészt figyelni tudta az Észak-Skócia felé tartó hajókat, másrészt pedig mivel egy keskeny tengerparti fennsíkon állt, ellenőrzés alatt tarthatta a szárazföldi forgalmat is. Ma magántulajdonban van, azonban nyitva áll a látogatók előtt és évente turisták százezrei keresik fel. A romok hozzávetőlegesen 12 000 négyzetméternyi területet foglalnak el, melyet látszólag függőleges sziklák határolnak és 50 méterrel emelkedik az Északi-tenger szintje fölé. A sziklák madarak tízezreinek adnak otthont, a skót partok ezen szakasza Észak-Európa jelentős madár-menedékhelye, úgy az állatok mennyiségét, mint a fajok számát tekintve.
Dunnottar vára tizenegy különálló épületet számlál, melyek a 13. és a 17. század között épültek. Az egyik meghatározó építmény a 14. századi öreg torony, vagy lakótorony, melyben máig fennmaradó sérüléseket okoztak Cromwell ostromágyúi. A fontos építmények közé tartozik még a 17. századi kápolna, valamint egy nagyméretű, négyszögletes épület a keleti oldalon, továbbá a dongaboltozatos „Whigs Vault”, mely a 17. században börtönnek adott otthont. Az „L”-alakú vár egy keskeny földsávon és a masszív főbejárathoz vezető meredek ösvényen keresztül közelíthető meg.
