Nem tippeltek rosszul a NASA szakemberei, amikor a Curiosity leszállási helyét kiválasztották: a legfrissebb eredmények szerint a Gale-krátert több milliárd évvel ezelőtt egy folyó szelte ketté.
A feltételezést több bizonyíték is alátámasztja, de a fő érvet az a furcsa kőhalom rejtette, amit a Mars-járó már hetekkel ezelőtt kiszúrt. A Hottah becenevet kapott szikla John Grotzinger, a projekt egyik mérnöke szerint úgy nézett ki, mintha valaki kalapáccsal verte volna szét. A szakember szerint a kődarab annyira elüt a marsi felszíntől, hogy az is természetesebb lenne, ha Los Angeles belvárosában bukkantak volna rá. A közelebbi vizsgálatok során kiderült, hogy a szikla valójában egy kisebb kavicsokból és szikladarabokból összeálló kompozit. A törmelékből összeálló szikla, avagy kavicskő alkotórészeit egyértelműen szél vagy víz erodálta, csiszolta kerekre, viszont a méretek alapján biztos, hogy az előbbi kizárható: a szikla túl nagy ahhoz, hogy a szél megmozdítsa. Így csak egyetlen, a földi környezetben is jól megfigyelhető erő marad, a víz.
A feltevést megerősítette egy másik, Linknek elnevezett felfedezés, ahol a Curiosity lemállott, a földre hullva kis halmot alkotó törmeléket talált, ami szintén kisebb, kerekdedre kopott kövekből állt. Rebecca Williams, az arizonai Bolygótudományi Intézet munkatársa elmondta, hogy mind a Link, mind a Hottah olyan anyagokból állt, amit korábban még nem láttak a Marson. A Goulburn-sebhelyben (vagyis ott, ahol a Curiosity leszállásakor használt fékezőrakéták lefújták a felszíni port) talált bizonyítékokkal együtt a mostani felfedezés azt jelenti, hogy a Curiosity valóban egy ősi folyómederbe botlott. A kavicsok mérete alapján a tudósok bokáig vagy csípőig érő, 3-4 kilométer óránkénti sebességgel haladó folyóra tippelnek.
A mostani felfedezés nem előzmény nélküli. A bolygó körül keringő műholdak már korábban is fényképeztek hordalékkúpra hasonlító képződményt a Curiosity landolási körzetének közelében. Mivel ezt a hordalékkúp több kisebb csatornából áll össze, a kutatók szerint kizárható, hogy egyetlen nagy vízlőket hozta volna létre, sokkal valószínűbb, hogy egy stabil, több ezer vagy millió éven át folyamatosan működő vízfolyam áll a háttérben.
A Curiosity nem áll meg, ezekben a percekben is halad elsődleges célja, a Glenelgnek nevezett terület felé. Ott további bizonyítékokat keres a víz korábbi jelenlétére, de útközben többször is megáll, hogy a fedélzetén található szenzorok és műszerek segítségével az élet nyomait kutassa a marsi felszínen.
