Nem várt felfedezést tettek a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai, miközben egy kevéssé ismert növényfaj, a szennyes ínfű állományát mérték fel a Mecsekben. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program keretében végzett vizsgálatban arra voltak kíváncsiak, hogy a védett növényből hol, mennyi él a nemzeti park területén.
A szennyes ínfű mellett számos más, védett fajoknak is élőhelyet biztosító, rendkívül változatos területen a munkálatok során egy olyan orchideafaj egyetlen példánya is előkerült, amelyet a szakirodalmi adatok alapján közel két évszázada nem figyeltek meg a területen.
Ez a fokozottan védett növényfaj nem más, mint a pókbangó, melynek előfordulását Horvát Adolf Olivér, neves pécsi botanikus, „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete” című művében 190 évvel ezelőttre jelzi. Ráadásul a korábbi adatok herbáriumok (préselt növénygyűjtemények) áttekintésből származnak, így kijelenthető, hogy több évszázada most először sikerült ennek a különleges fajnak a meglétét élőben is bizonyítani a Mecsekből.
A felmérés során eredetileg vizsgált védett szennyes ínfű a löszpusztarétek, száraz lejtősztyep területek, mészkedvelő tölgyesek ritkás, napfényes állományainak szolid vadvirága. A 15-50 cm-es gyapjas-szőrös hajtások első ránézésre nem hívják fel magukra a figyelmet. Kecses, dekoratív virágait hosszúkás levelei alatt rejtegeti, csak az alapos szemlélőnek mutatja meg szépségét. Többek között a Kelet-Mecsek déli előterében húzódó tölgyesek, felhagyott szőlők között megbújó száraz gyepfoltok biztosítanak megfelelő élőhelyet stabil állományainak. Fennmaradását az átgondolatlan terület-helyreállítások, a gyepterületek beszántása, illetve más célú hasznosítása veszélyeztetheti.
