Etiópia kulturális öröksége a Lalibelai sziklatemplomok, melyet 1978-ban nyilvánítottak a Világörökség részévé. A különleges épületegyüttes sziklateraszra épült 11 középkori, vörös tufa sziklatemplomból áll. A legnagyobb a Beit Medhane Alem (Megváltó-templom), majd a Beit Mariam (Szent Szűz-templom). A templomrendszerhez tartozik még a Jordán folyótól délre található Beit Amanuel és a Beit Abba Libanosz-templom is. Évszázadokon keresztül fontos keresztény város volt Észak-Afrikában, mely ma is hívők ezreit vonzza Lalibelába. Az etiópiai keresztények számára fontos zarándokhely.
A templomok építése a 12-13. században, Gebra Maskal Lalibela császár uralkodása idején kezdődött, akit Szent Lalibela néven is emlegetnek. Valószínűleg összességében mintegy 100 év kellett az építéshez. A mesteremberek egy négyzet alakot vájtak a vörös vulkáni tufába, mely a templom alaprajzát határozta meg. Ezután a kőfaragók lépésről lépésre, fentről lefelé haladva munkálták meg a követ. Művészien, aprólékosan alakították ki a kőből az oszlopokat és az íveket. A sziklatemplomokat különböző magasságba építették, így az egyik templomból kilépve az ember egy másik, lejjebb kialakított templom tetején találja magát. A legenda szerint a Beit Golgatha (Golgota-templom) egy kis fülkéjében található Lalibela király sírja, melyet tizenkét, életnagyságúnál is nagyobb apostol reliefje őriz.
