A praktikus okoknak köszönhető baloldali közlekedés egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor is a jobbkezeseket, jobbkezességet tartották normálisnak. Az egész egy lovaghoz köthető, aki a kardját a bal oldalán hordta, ugyanis arra döbbent rá, hogy így könnyebb azt lóháton hordania. Hisz amikor a fegyverét elő kellett rántania, több helye volt a lendülethez az út bal oldalán. Mi több, így nem vágta meg a mellette elhaladó személyt, esetleg annak lovát.
Ennek ellenére a világ összes vízi útján több száz éve a jobboldali közlekedés uralkodik, mert a kormány rendszerint ezen az oldalon található, a hajó jobb oldalán.
A lovas közlekedésben kiemelkedő Nagy-Britanniában és Írországban 1835-ben a baloldali közlekedést törvényben rögzítették, melyet később az akkori gyarmatok is átvettek. Ezzel ellentétben olyan országokban, mint Németország vagy Franciaország, ahol nagy szerepe volt a belvízi hajózásnak, ott a jobboldali közlekedés érvényesült. Napóleon hódításaival ez a közlekedési szabály más európai országokban is megjelent, azonban akad olyan is, mint például az Osztrák-Magyar Monarchia, ahol utána ismét visszatértek a baloldali közlekedéshez. Végül 1938-ban jelent meg újra a jobboldali rendszer Ausztriában, de például a svédek csak ’67-ben tértek át a másik oldalra.
Miközben más országok történelmük alatt rendszeresen cserélgették a közlekedésre szánt oldalt, addig Japánban kezdetektől fogba baloldalon közlekednek, annak ellenére, hogy az ország sosem volt a Brit Birodalom része. Viszont a 19. századi vasútépítésekben a császári birodalom egy brit mérnököt is megbízott, majd érdekes módon ez után, a vasúti közlekedést követően, az utakon is a baloldali közlekedés jelent meg.
