A dél-afrikai Londolozi Rezervátumban, a Kruger Nemzeti Park peremvidékén, Lucien Beaumont felvette ahogy egy tarajos sül megfutamítja a rátámadó oroszlánokat. Hiába vette körül 17 oroszlán, a tarajos sül nem hagyta magát. Miután az éhes nagymacskáknak elegük lett a szúrásokból, feladták és odébbálltak.
A tarajos sült a háta közepétől a farkáig 40 centiméter hosszúságot elérő, fekete-fehér gyűrűs tüskék borítják. A tüskéit védekezésre használja, veszély esetén felmereszti, majd hátrálva támad az ellenségre, akinek minden egyes mozdulatára egyre mélyebbre hatolnak testébe a tüskék. A tüskék fájdalmas sebeket okoznak. A tarajos sül ugyan veszély esetén valamennyire össze tud gömbölyödni, miközben csaknem tüskés golyóvá válik, de ezen a téren a sünnel, amellyel egyébként nem áll rokonságban, nem versenyezhet.
Sok találgatásra adtak okot azok a régi híresztelések, miszerint a tarajos sülök képesek arra, hogy tüskéiket nyílként a támadó felé röpítsék, úgy, hogy az mélyen beleáll annak húsába. Való igaz, ha az állat csörögve, zörögve rázza tüskéit, a lazán álló tüskék kirepülhetnek, és eltalálhatják az ellenséget. Nem lehet szó azonban célzott „lövés”-ről, sokkal inkább találomra történő „tüskedobálás”-ról, amely azért néha célba talál. Az állat farkán lévő üreges tüskevégződések keltik a sülre jellemző csörgő hangot, amely figyelmeztető jelzésként szolgál.
VIDEÓ:
