1. Vlagyimir Iljics Lenin 1870. április 22-én született Oroszországban, Szimbirszkben, Vlagyimir Iljics Uljanov néven. 1924. január 21-én halt meg, Gorkiban. A hivatalos jelentés egy negyedik agyvérzést jelölt meg a halál okaként. Ugyanakkor későbbi kutatások erősen valószínűsítik, hogy Lenin szifiliszben szenvedett, és hogy halálát is ez okozhatta. Az orosz nemzetiségű szovjet államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója. A teste bebalzsamozva, öltönyben, üvegkoporsóban látható a Vörös téri Lenin-mauzóleumban. Kétévente újrabalzsamozzák, tízévente kap új öltönyt. A mauzóleum tavasztól ősz közepéig látogatható.
2. Bernadette Soubirous (született: Marie-Bernard Soubirous néven; Lourdes, 1844. január 7. – Nevers, 1879. április 16.) katolikus szerzetesnővér, aki 1858-ban a szülővárosáról elnevezett Mária-jelenéseket látta. Szentté avatása óta használatos a Soubirous Szent Bernadett elnevezés is.
Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. ,,Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. 1919. április 3-án, majd 1925. április 18-án újra megvizsgálták Bernadette-et. Változást azonban ekkor sem találtak a holttesten, bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál szemtanúk szeme láttára elsötétedett. Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadette múmiáját ünnepélyes keretek között helyezték el a Saint-Gilgard kolostor templomában. Azóta itt nyugszik, üvegkoporsóba zárva, arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.
3. Juanita egy inka lány múmiájának fantázianeve. 1995. szeptemberében, 5000 méteres magasságban, Peruban, az Andok-beli Ampato-csúcs közelében fedezte fel Johan Reinhard amerikai antropológus. A “Jéglány” (spanyolul: La Nina del Hielo) néven is ismert, halálakor 14 év körüli gyermeket 1440-1450 között, a Machu Picchut építtető Pacsakutek Yupanki uralkodása alatt áldozták fel Intiilapának (a perui indiánok között Apusnak), a hegy istenének, aki az inka hitvilágban a bő termés és a vízkészletek ura volt.
Johan Reinhard és kísérői Miguel Zárate és Jose Antonio Chavez perui régész 1995. szeptember 8-án, a Sabancaya vulkán két héttel korábbi kitörése következtében felszínre került, inka időkből származó sírgödörre bukkantak. A benne talált csonttá fagyott lánymúmia arca és felsőteste a rengés közben kicsomagolódott és összeaszalódott, de a betakarva maradt részek teljesen épek maradtak. A kislány halálakor 14 éves lehetett, 1,40 méter magas, vékony testalkatú, teljesen egészséges, szűz és tökéletesen ép csontozatú. A kis test szinte mélyhűtött állapotban volt, és még tartalmazta az eredeti testnedveket. Súlya megtalálásakor 40 kg volt, ami megfelel egy hasonló korú lány súlyának.
4. A Hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor. Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban szenvedett és tejcukorérzékeny is volt.
Ötzié a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványokat az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki Prof. Rainer Henn vezetésével 1991. szeptember 23-án, nem régészeti módszerekkel (sűrített levegős kézifúróval, jégcsákánnyal és síbottal).
5. Dai hercegnő múmiája, avagy a Múmia Díva, a nyugati Han-dinasztia egykori tagjának, Xin Zhu múmiájának mai elnevezése. A Kr. e. 178 és 145 között, ötven éves korában elhunyt nemes-hölgy, Li Cang kormányzó felesége volt. Érintetlenül maradt sírdombját, Kína délkeleti részében, Hunan tartomány fővárosa mellett, Changsa környékén, Mawangduiban fedezték fel 1971-ben. A korábban ismert merev múmiatestekkel ellentétben, Dai hercegnő teteme több mint 2100 éves kora ellenére olyan, mintha csak nemrégiben hunyt volna el: ízületei mozgathatóak, bőre rugalmas, haja megőrizte barnásfekete színét; a boncolás során ereiben vért találtak és belső szervei is a testben voltak. A részletes régészeti, orvosi és vegyi elemzések ellenére a tudósok még ma sem jöttek rá, hogy miként maradhatott meg ilyen hosszú ideig épségben a holttest. Tény, hogy a sír kialakítása segítette a mumifikálódást. A múmia bőr- és izomszöveteiből vett minták elemzése kimutatta, hogy a testnek igen magas a higany- és ólomtartalma. Lehet, hogy a tetemet higanyoldatba mártották. A kínai szakemberek mai álláspontja szerint a hercegnő holttestét különleges konzerválófolyadékba merítették, de a folyadék összetétele eddig ismeretlen.
