Ha tartjuk magunkat a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben foglaltakhoz, akkor 2070-re a Föld minden tíz állat- és növényfajából kevesebb mint kettőt veszítünk el. Ha nagyobb lesz a hőmérséklet emelkedése, akkor a fajok harmadát, vagy akár felét is elveszíthetjük. Az Arizonai Egyetem kutatói tanulmányukban becsléseket végeztek a klímaváltozás hatására 2070-re bekövetkező globális fajkipusztulásról.
A fajok klímaváltozás miatti kihalására, a fajok mozgására vonatkozó és a jövőbeli klímát érintő különböző előrejelzések információt kombinálva arra jutottak a szakértők, hogy háromból egy növényt és állatot a kihalás veszélye fenyeget. Eredményeiket az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) mutatták be.
Valószínűleg ez az első olyan tanulmány, amely a klímaváltozás miatt széleskörű kihalási mintázatokat a klímaváltozáshoz köthető jelenlegi fajkihalási adatokkal és a fajok mozgásáról szóló adatokkal vegyíti – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A fajok klímaváltozás miatti kihalási arányainak felbecsüléséhez Cristian Román-Palacios és John J. Wiens, az Arizonai Egyetem ökológiai és evolúcióbiológiai részlegének kutatói a közelmúlt eseményeit figyelték meg. Lokális, már megtörtént fajkihalásokat vizsgáltak meg a növény- és állatvilágra vonatkozó ismételt tanulmányok alapján.
A világ 538 fajára és 581 helyszínére vonatkozó adatokat elemezték a szakértők. Olyan állat- és növényfajokra koncentráltak, amelyeket újra és újra megvizsgáltak, legalább 10 éves időközönként. Arra jutottak, hogy az 538 faj 44 százaléka már kihalt egy vagy több helyszínen.
Minden helyszínen elemeztük tizenkilenc fő klímatényező változását, ezzel meg tudtuk határozni, mely változók irányítják a lokális fajkihalást és hogy mennyi változást képes egy populáció tolerálni anélkül, hogy kihalna – mondta Román-Palacios.
“Felbecsültük, milyen gyorsan képes egy populáció elvándorolni, hogy így megpróbáljon elmenekülni a növekvő hőmérsékletek elől. Ha ezeket a részinformációkat összerakjuk minden egyes fajnál, kijön egy több száz állat- és növényfajra vonatkozó, részletes globális kihalási aránybecslés” – tette hozzá.
A vizsgálat során megállapították, hogy a kulcsfaktor az éves maximum hőmérséklet – a nyári napok legforróbb hőmérséklete -, mely meghatározhatja, hogy egy populáció kihal-e vagy sem. Meglepő módon a kutatók megfigyelései szerint az éves átlaghőmérsékletek kisebb változásokat mutattak azokon a területeken, ahol tapasztaltak helyi fajkihalást, holott az átlaghőmérséklet emelkedését széles körben használják a klímaváltozás jelzőértékeként.
Ez azt jelenti, hogy meglehetősen félrevezető az éves átlaghőmérsékletek változásai alapján következtetéseket levonni a klímaváltozás miatti fajkihalásokra – mondta Wiens. A tanulmány szerzői arra jutottak a korábbi elvándorlási megfigyelések alapján, hogy a legtöbb faj nem tud elég gyorsan új élőhelyet találni a kihalás elkerülése érdekében.
Kutatásuk szerint sok faj képes azonban tolerálni a maximális hőmérséklet emelkedését, de csak egy bizonyos pontig. Az eredmények szerint a fajok mintegy 50 százaléka lokálisan kihal, ha élőhelyének maximum hőmérséklete több mint 0,5 Celsius-fokkal emelkedik, több mint 2,9 Celsius-fokos emelkedésnél pedig 95 százalékuk hal ki.
Ha kötjük magunkat a párizsi egyezményben foglaltakhoz, akkor 2070-re a Föld minden tíz állat- és növényfajából kevesebb mint kettőt veszítünk el. Ha azonban az emberiség nagyobb hőmérséklet-emelkedést idéz elő, a fajok több mint egyharmadát, akár felét is elveszíthetjük – figyelmeztetett Wiens.
A tudósok szerint a fajkihalás mértéke 2-4-szer nagyobb lehet a trópusokon, mint a mérsékelt övi régiókban. “Ez nagy probléma, mivel az állat- és növényfajok többsége a trópusokon él” – tette hozzá Román-Palacios.
