Martha Mason története igazán elképesztő, hiszen több, mint hatvan évet töltött egy vastüdőben, miután kiskorában megtámadta a gyermekbénulás. Martha 1937-ben született Lattimore-ban. Tragikus története 10 éves korában kezdődött, amikor bátyja meghalt gyermekbénulás következtében és a vírus őt is megtámadta. A szülők teljesen le voltak taglózva, így Martha nem mondta el nekik, hogy tapasztalja a tüneteket saját magán. Hamarosan azonban nem tudta tovább titkolni az állapotát és végül vastüdőbe került, amely segített neki lélegezni. Martha szinte egész életét a hatalmas szerkezetben töltötte. 2009-ben hunyt el, 71 évig élt, ebből 61 évet a vastüdőben töltött.
Azonban Marthát nem tarthatta vissza a vastüdő attól, hogy elérje céljait. Két főiskolai diplomát is szerzett, ráadásul újságíróként is tevékenykedett, úgy, hogy lediktálta szavait édesanyjának. 1994-től egy számítógépes beszédfelismerő program segítette munkáját. Életéről könyvet is írt Breath: Life int he Rhythm an Iron Lung címmel, mely 2003-ban jelent meg. Az életvidám asszonyról dokumentumfilm is készült, melyet 2006-ban forgatott róla Mary Dalton a Wake Forest Egyetemről, ahol egyébként Mason is tanult.
A vastüdőt akkor alkalmazzák, ha a beteg izomműködése túl gyenge a légzés fenntartásához. A beteget fémkamrába helyezik úgy, hogy csak a nyaka és feje marad szabadon, majd a kamrában (a természetes légzés mechanizmusát másolva) a légnyomás szabályozott váltakozásával a tüdőt belégzésre és kilégzésre kényszerítik. Amikor a belső légnyomás csökken, a tüdő kitágul, s az orron és a szájon keresztül kamrán kívüli levegőt szív be, amikor pedig növelik a belső légnyomást, az kipréseli a levegőt a tüdőből. Hasonló elven alapuló eszközöket korábban is készítettek, de azok csak rövid ideig voltak használhatóak.
A vastüdőt 1927-ben találta fel az amerikai Philip Drinker és Louis Agassiz Shaw, akik egy vastartályt és két porszívót használtak az igen költséges és terebélyes (autó nagyságú) prototípus elkészítéséhez. A szerkezetet egy bostoni kórházban próbálták ki, minden várakozást felülmúló eredménnyel: az első páciens, egy légzési nehézségekkel küszködő gyermek állapota másodperceken belül drámaian javult. Három évvel később egy John Haven Emerson nevű feltaláló sokkal egyszerűbb, könnyebb, hatékonyabb és nem utolsó sorban olcsóbb lélegeztető gépet mutatott be.
A vastüdőt eredetileg a széngázmérgezés kezelésére szánták, de igazán a II. világháború után, a világszerte elterjedt járványos gyermekbénulás idején került be a köztudatba. A betegség vírusa a mozgató idegsejteket támadja meg és a végtagok mellett a légzőizmokat is károsíthatja. Kórháztermek teltek meg a sorban álló vastüdőkkel, bennük az apró, életük végéig ilyen kezelésre ítélt betegekkel.
A betegség visszaszorulásával és a modern, immár intubációval, a légutakon keresztül lélegeztető gépek megjelenésével a vastüdő visszaszorult, de néhány betegség esetén még szükség van használatára. Az Egyesült Államokban mintegy 30 beteg él ma is vastüdőben, és kifejlesztették olyan modern változatát is, amely viselője számára lehetővé teszi a mozgást. Magyarországon 2005-ben cserélték le az utolsó vastüdőt.
