“Roosevelt és Sztálin még a teheráni konferencián egyezett meg arról, hogy a szovjetek a mai Ukrajna területén létesített bázisokkal segítik a szövetségeseket abban, hogy bombázóik addig elérhetetlen célpontokat is támadni tudjanak. Ennek az ingabombázás nevű módszernek a következménye volt a Frantic-, vagy más néven Titanic-hadművelet, amelynek első hullámában 1944. június 2-n B–17-es és B–24-es nehézbombázók támadták meg Debrecen, Miskolc, Szeged és Kolozsvár vasúti csomópontjait és egyéb célpontjait. A támadás az 1944-es amerikai bombázások legsúlyosabbika volt, egyes becslések szerint 1500-1800 ember halt meg. A jelentésekből kitűnik, hogy az áldozatok között sok volt a 14 éven aluli gyerek: már tanítási szünet volt, így a bombák becsapódásakor a gyerekek otthon voltak.” – írja az Index
Debrecen bombázása
Az első bombázás napja, 1944. június 2-a péntekre esett. Szép verőfényes nap volt, senki nem gondolt támadásra. A „Légi veszélyt” jelző szirénákat már megszokta a lakosság, 8 óra 45-kor viszont már a legmagasabb fokozatú, a „Légi Riadót” jelző szirénák szólaltak meg, ennek hallatára mindenkinek kötelező volt óvóhelyre vonulnia. 8.55-kor felbőgtek a gépek a város felett, 9.05-kor pedig lehullottak az első bombák, szőnyegszerűen beterítve a célpontokat. A szemtanúk szerint 7-8000 méteres magasságból támadtak az erős kondenzcsíkot húzó „ezüsthasú pontocskák”. Leginkább a város déli, keleti és északi részét érintette a terrorbombázás: a város mintegy 83 utcáját és 3 terét érte támadás.
Az elsőrangú célpontjuk a Nagyállomás és környéke volt. A légoltalmi parancsnok jelentése szerint a négymotoros gépek 3 hullámban bombázták a várost. Összesen több, mint 600 romboló- és 40 gyújtóbombát dobtak le, egy részüket összeláncolva, így még pusztítóbb volt az eredmény.
Az ipartelepek közül a Máv műhelytelepe, a Vagongyár szenvedte el a legnagyobb károkat, 128 bomba csapódott be, 28-an haltak meg. A pályaudvarra 155 bomba esett, a láncos bombák tönkretették szinte az összes vágányt és egy kórházvonat géppuskázása során 56-an lelték halálukat. Az állomás külső falai még álltak, de a teteje és a belseje romokban állt.
A vadászgépek 200 méterre alászállva géppuskatüzet nyitottak a kistemplomi kárfigyelőkre és az Erzsébet utcai menekülőkre is, de a Kossuth utcán is lőttek a futó emberekre. Aznap több mint 1200-an haltak meg.
Az amerikaiak egyetlen vesztesége egy négymotoros Liberator bombázó volt, amelyik ismeretlen okokból kigyulladt és Pallag felett lezuhant. A pilóták közül hatan meghaltak, négyen sikeresen földet értek. Elfogták és kihallgatták őket a németek, de nem árultak el semmit.
