A Hold Földtől való átlagos távolsága 384 402 kilométer. Átmérője 3476 kilométer, ezzel a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja. A Holdon a felszíni nehézségi gyorsulás (és így a testek súlya) körülbelül hatoda a földinek, így a rajta járó űrhajósok a 80–90 kg-os űrruhában is könnyedén tudtak mozogni, ugrálni. A légkör hiánya miatt az égboltja teljesen fekete nappal is. Kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé.
A Hold felszínét kráterek borítják. Ezeknek a krátereknek nagy része meteoritbecsapódások során jött létre, valószínűleg a Naprendszer korai időszakában, de a mai napig folytatódik a kráterképződés. Kráterszámlálások szerint a felénk néző oldalon mintegy 30 000 darab 1 km-nél nagyobb átmérőjű kráter van.
Az hőmérséklet éjszaka –180 °C és a nappali +140 °C között ingadozik, ez komoly hőterhelést jelent a kőzeteknek, segítve a mállást. Napjaink elfogadott tudományos vélekedése, hogy a Hold hatalmas szerepet játszott az élet kialakulásában. Az általa keltett apály és dagály a tengerpartok mentén ugyanis elősegítette a vízből kijutó szárazföldi életformák megjelenését.
A Holdról készült eddigi legrészletesebb felvétel a NASA weboldalán látható. A 867 milliárd pixeles kép, melyen égitest északi oldalát figyelhetjük meg, a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszondája által készített fotókból áll. Minden pixel a valóságban kétszer két méternek felel meg. A különleges kép összesen 10581 fotóból áll. A felbontás minden eddiginél nagyobb lett. Ha teljes fotót eredeti felbontásban lementenénk, akkor 3,3 terabájtos tárterületet foglalna le. A képet több millió tömörített fájlra bontották szét. A NASA weboldalán rendkívül részletesen figyelhetjük meg a Holdat a nagyításnak köszönhetően, így lényegében egy virtuális sétát tehetünk Földünk kísérőjén.
A részletes kép megtekintéséhez kattintson a képre!
