Szenzációs felfedezést tett egy brit biológus nyugat-pápuai Wondiwoi-hegység magasan fekvő erdeiben: Michael Smith egy kihaltnak vélt kúszúkengurut figyelt meg a sűrű lombkoronában rejtőzve. Kilencven évvel ezelőtt, 1928-ban a világ egyik legelismertebb evolúciós biológusa, Ernst Mayr felfedezett egy korábban ismertetetlen fán lakó kengurufajt. Az indonéz tartományban megfigyelt állat szőrét a kutató elküldte londoni Természettudományi Múzeumba, ahol később önálló fajként azonosították és a Dendrolagus mayri tudományos nevet adták neki.
Ezt követően azonban a rejtélyes faj egyetlen egyedével sem találkozott senki, éppen ezért a kutatók azt gondolták, hogy napjainkra már teljesen eltűnt. A Wondiwoi-kúszókenguru egyike a huszonöt leginkább keresett eltűnt fajnak a Global Wildlife Conservation természetvédelmi szervezet listáján.
Michael Smith felfedezése tehát igazi szenzációnak számít, ám a teljes bizonyossághoz még meg kell várni a ürülékminta alapján készülő laboreredményt. A brit férfi kimondottan azért utazott a régióba, hogy a kihaltnak vélt állat nyomába eredjen. A 47 éves férfi rajong a botanikáért, ezért szabadidejében Pakisztán, Kurdisztán és Indonézia elszigetelt régióiban barangol ritka orchideák, rododendronok és tulipánok után kutatva.
Miután tavaly hallott a rejtélyes állatról, eldöntötte, hogy elutazik az Új-Guinea szigetén elterülő régióba, azt remélve, hogy a nyomára bukkan. Smith végül négy pápuai hordárral, egy helyi vadásszal, illetve egy egyetemi hallgatóval vágott neki a fárasztó útnak. Csapatával 1500-1700 méteres magasságig másztak fel, és végül az expedíció utolsó napjain észrevették a kúszókenguruk jellegzetes karcolásjeleit a fatörzseken, és érezték a szagukat is, ezért tudták, hogy közel járnak. Smith végül 30 méteres magasságban, a lombok közt pillantott meg egy példányt. Néhány próbálkozás után sikerült lencsevégre kapnia az ágak közt kukucskáló kúszókengurut.
Közel egy évszázad elteltével látta valaki ismét az állatot és most először készült róla fénykép. A biológus azonnal értesítette a világ legnevesebb kúszókenguru-szakértőit, hogy vizsgálják meg a felvételeket, mielőtt beszámolna a felfedezéséről. Az elmúlt évtizedekben, a kis egyedszáma mellett, valószínűleg azért is maradhatott rejtve, mert szinte teljesen észrevétlenül rejtőzködnek a fák lombkoronáin olyan magasságban, ahová már a helyi vadászok nem merészkednek fel.
A fakúszó kenguruk vagy más néven kúszókenguruk (Dendrolagus) Északkelet-Ausztráliában élnek, illetve Új-Guinea hegy- és síkvidéki erdeiben is előfordulnak.(Az Ausztráliától északra található Új-Guinea, a világ második legnagyobb szigete, melynek területén két állam osztozik: keleti részén az önálló Pápua Új-Guinea terül el, a nyugati részén Indonézia két tartománya, Pápua és Nyugat-Pápua található). A különleges erszényes képviselői leginkább fákon élő bolyhos medvékre emlékeztetnek. Csak keveset tudunk erről a félénk, rejtőzködő életmódot folytató állatról, s még mindig rejtély fedi alfajainak evolúciós folyamatát.
Szervezete a fán lakó életmódjával szoros összefüggésben alakult ki. Mellső lábuk vastag és izmos, majdnem olyan hosszú, mint a hátsó láb. Mászáskor a két hátsó láb egymástól függetlenül mozog. A lábfejeiken durva, párnaszerű talpgumók és mozgékony ujjak vannak. A karmok görbék, hogy az állatok át tudják kulcsolni az ágakat, és fel tudjanak mászni a fatörzseken. A farok egyes fajok esetében hosszabb a törzsnél, ez az egyensúlyozásban és a mászásban nyújt segítséget nekik.
Táplálékuk levelekből, gyümölcsökből és rügyekből áll. Bundájuk színezete fajtól függően sokféle lehet. Az ivarérettséget 18-24 hónaposan érik el, a vemhesség pedig egy hónapig tart, ennek végén 1 kölyök születik, amely 400 napot tölt az anyja erszényében; a fakúszó kenguruknál ül a legtöbbet a kölyök az erszényben.
