Ha szóba kerül a tenger és az óceán, a legelső dolog, ami az emberek eszébe jut: a cápa. Köztük is számtalan érdekes megjelenésű fajta fejlődött ki az evolúció során. Elég csak a pöröly vagy a galléros cápára gondolni. Akad azonban olyan is, ami nem csak külsőleg, de életmódját tekintve is kakukktojásnak számít a porcos csúcsragadozók között.
A kobold cápa az egyetlen élő mélytengeri cápafaj. Legjellemzőbb sajátossága szokatlan alakú feje. Pontosabban a feje végén lévő hosszú lapátalakú, csőrszerű megnövekedés, ami nem más, mint az amúgy is hosszú cápa orr.
A kobold cápa azokat a mélységeket kedveli, ahová a napfény már nem ér el. Ausztráliától a Csendes-óceánon át egészen a Mexikói-öbölig mindenhol megtalálhatóak. Legnagyobb számban azonban a Japán körüli vizekben élnek, ahol magát a fajt is felfedezték, még a 19. század végén.
A goblin cápák a legtöbb cápafajhoz hasonlóan ragadozók. Étrendjüket tintahalak, rákok és egyéb mélytengeri halak teszik ki. A szaporodásáról és életéről nem tud sokat a tudomány, még a halászhálókba is ritkán akadnak. Ezeknek a véletlenszerű és ritka találkozásoknak a pozitív oldala, hogy a világ számos cápafajával ellentétben ő nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.
Általában a 200-300 méter mély vizeket részesíti előnyben, de a kutatók találkoztak már 1300 méteren is élő példánnyal. Mivel nagyon nehéz ezt a fajt megfigyelni, a ritka találkozások alkalmával megjelölik őket. Mind a mai napig, mindössze 45 ilyen példányról tud a tudomány.
A felnőtt egyedek, több mint három méteresre, és akár 150-200 kilogrammosra nőhetnek. Ellentétben a többi cápával, uszonyai nem hegyesek, hanem lekerekítettek, ráadásul a hasi úszó sokkal nagyobb, mint a hátúszó. Élettani sajátosságai közé tartozik még a testtömeg 25%-át kitevő máj. Mivel a cápáknak nincs úszóhólyagjuk, ez a megnagyobbodott belső szervük segítik a merülést és emelkedést.
Meghosszabbodott orruk nem csak megjelenésüket teszik különlegessé, de a vadászat hatékonyságát is segítik. Ez a nyúlvány a központja annak az elektromos érzékelő rendszernek, ami minden cápánál megtalálható. A kobold cápa esetében azonban ez a biológiai műszer sokkal érzékenyebb, hiszen a teljes sötétségben ez az egyetlen érzékelő képesség, amire támaszkodhatnak a tájékozódásban és táplálkozásban.
Annak ellenére, hogy vemhes példányt még sohasem sikerült fogni, a tengerbiológusok feltételezik, hogy a többi cápához hasonlóan ő is elevenszülő. A halászatok járulékos veszteségeként szerencsére nem szerepel túl gyakran. Ettől függetlenül a rögzített-hosszú zsinóros felszerelés és a vonóhálók rájuk is veszélyt jelentenek.
2003-ban, több mint száz goblin cápát fogtak Tajvan észak-nyugati partjainál egy olyan területen, ahol korábban nem találkoztak velük. A jelentések szerint a térséget sújtó földrengés volt az oka a cápák jelenlétének.
Laboratóriumi körülmények között problémás tartani. Az első élve kifogott példányt egy hétig sikerült életben tartani a Tokiói Egyetemen. 2007 Január 25.-én egy másfél méteres kobold cápa fogtak, szintén Tokió közelében. A tokiói tengeri vidámparkban szerették volna kiállítani, mint fő látványosságot, de két nap múlva ő is elpusztult.
