Manila a Fülöp-szigetek zsúfolt fővárosa. Manila lakossága már meghaladja a 12 millió főt, a világ egyik legsűrűbben lakott városa, és az 5. legnépesebb metropolisza. Területe alapján a 11. legnagyobb város a világon. Sajnálatos módon Manila lakosainak többsége az átlagos életszínvonal alatt él, és megdöbbentően sokan, a manilaiak 40%-a mélyszegénységben él. Emiatt sokan kényszerülnek nyomornegyedekbe, és sokan élnek a város legnagyobb temetőjében, a Manilai Északi Temetőben. Borzalmas körülmények között élnek azok, akik ide kényszerültek. Az 54 hektáron fekvő területen több mauzóleum is található, ezekben húzzák meg magukat éjjelente az itt élők, illetve a halmozott sírok tetejére fából és fémből összetákolt kunyhókat építenek. Az áramot a közeli utcából vezetik ide, az ivóvizet pedig a temetőben található fúrt kutakból hordják. A temetőt szűk utcák és átjárók hálózzák be a több tízezer sír és mauzóleum között.
Rendkívül különös látvány fogadja a temetőbe érkezőket, mivel a sírok mellett kosárlabda pályák, büfék és cigaretta árusok sorakoznak, ráadásul még egy étterem és egy internet kávézó is működik. Az itt élő fiatalok sírásást és koporsó szállítást vállalnak, ezzel a munkával alkalmanként 50 fülöp-szigeteki pesót (kb.120 forint) keresnek. A kisgyerekek a fém- és műanyaghulladékokat gyűjtik össze, és ezeket próbálják eladni. A felnőttek általában azzal bízzák meg, hogy rendben tartsák a sírokat, és figyeljék a tolvajokat. Nem tudni pontosan, hogy mióta élnek itt emberek, de az biztos, hogy már az 1950-es években is éltek már néhányan a temetőben. 2012-ben már döbbenetesen sok szegény ember élt a temetőben, több mint 6000 manilai lakos otthona.
