Tímgád 1982 óta világörökségi védelmet élvező római kori romvárosa Algéria Batna tartományban, az Aurs-hegység északi vonulatai közt, 1000 méteres tengerszint feletti magasságban. Az i. sz. 100-ban alapított kolónia a hálós szerkezetű római kori városok szép, észak-afrikai példája, jelentős épületei a diadalív, a színház, a könyvtár, a bazilika, és tizennégy therma. A kiterjedt romterületet ,,észak-afrikai Pompeji”-ként emlegetik.
Három út kereszteződésében i. sz. 100-ban Traianus alapította a fallal kerített katonai helyőrséget colonia Marciana Traiana Thamugadi, röviden Thamugadi néven. Az eredetileg 15 ezres lakosság befogadására alkalmas város a 2. század közepén gyors növekedésnek indult, és terjeszkedni kezdett. Gazdasági értelemben a Severusok alatt (193-235) élte virágkorát, majd a 3. században kora keresztény, a keresztényüldözéseket követően, a 4. századtól pedig a szakadár donatisták székhelye lett. 430-ban a vandálok, a század végén a berberek dúlták fel Thamugadit, s a 6. században a bizánciak már egy jórészt elnéptelenedett várost találtak a helyszínen. Később, 539-től rövid időre ismét benépesült mint keresztény központ, a 7. században azonban az arabok és a berberek feldúlták és végleg lakhatatlanná tették a várost. A régészeti ásatások 1881-ben kezdődtek meg Tímgádban.
