Egyes afrikai (Surma, Mursi, Makonde) és dél-amerikai (Botocudo) törzsekhez tartozó nők ajaktányért viselnek az alsó vagy a felső, esetleg mindkét ajkukban. A lányoknak általában a pubertáskor kezdetén helyezik be az első tányért. Az eljárás során, ajkukon metszést ejtenek és egy körülbelül két centiméter átmérőjű, fából készült pecket illesztenek be. Néhány hét után, mikor a seb begyógyult, nagyobbra cserélik, mindez így folytatódik tovább az első, agyagból készült tányér behelyezéséig. A legtöbben 10 centiméter átmérőjű tányért viselnek, de előfordul 20-25 centiméteres is.
A hagyomány a 18.századból ered, amikor az asszonyok az agyagtányérok segítségével igyekeztek elcsúfítani magukat, hogy ne legyenek vonzók a rabszolga-kereskedők számára. Manapság azonban az ajaktányér már a szépség szimbóluma. A tányér mérete azt is mutatja, hogy hány marhát fizetett a vőlegény az arájáért. A tányérral az ajkukban nem tudnak beszélni és enni, de csak akkor vehetik azt ki, ha férfi nincsen jelen és egymás között vannak. A fiatal lányok örömmel viselik ezt a furcsa testékszert és arra törekszenek, hogy minél nagyobb tányért hordhassanak, ezzel ugyanis szebbek, kívánatosabbak lesznek a férfiak szemében.
