A kutatók évtizedek óta vizsgálják a namíbiai tündérköröknek nevezett furcsa formációk rejtélyét. Az Angola és Dél-Afrika között 2000 kilométer hosszan húzódó félsivatagos terület kör alakú foltjait már rengetegféle műszerrel vizsgálták. Az országba érkező botanikusok és egyéb szakemberek mindeddig nem tudtak minden kétséget kizáró magyarázatot találniuk a kialakulásuk okára. A tündérköröket övező misztérium tavaly tovább fokozódott, amikor is nyilvánosságra kerültek Walter Tschinkel, a Floridai Állami Egyetem biológusának kutatási eredményei. A szakértő négy év műholdfelvételeit hasonlította össze, és vizsgálata során kiderült, hogy egyes körök ez idő alatt eltűntek, míg közben máshol újak jöttek létre. Ez volt az első biztos arra utaló jel, hogy a tündérkörök valamilyen módon kötődnek az élővilághoz. A biológus az adatai alapján 41 évre becsülte a tündérkörök élettartamát, de azt ő sem tudta megfejteni, hogy mi hozhatja létre ezeket.
Norbert Juergens, a Hamburgi Egyetem ökológusa egy évvel Tschinkel után, 2006-ban kezdett foglalkozni a tündérkörökkel. Kutatása során megfigyelte, hogy milyen állatok fordulnak elő a formációk környékén, és azok talajában. Összesen 1200 tündérkört vizsgált meg, és egyetlen olyan fajt talált, amelynek jelenléte majdnem minden esetben kimutatható volt: a homoki termesz. A termeszek nyomait nehéz észrevenni, mivel szinte úsznak a homokban, és csak nagyon finom, ideiglenes alagutakat hagynak hátra maguk után. Más termeszfajokkal ellentétben nem építenek látványos felszíni vagy kiterjedt föld alatti lakhelyeket, és többnyire csak éjszaka bújnak elő a talajból. Juergens azonban óvatos talajvizsgálatai során majdnem minden tündérkörben nyomára akadt az állatoknak.
A kutató magyarázata szerint a homoki termeszek alagútásás közben károsítják, illetve felélik az útjukba kerülő növények gyökereit, és ennek következtében jönnek létre a tündérkörök. Bár az továbbra is rejtély, hogy miért tűnnek el egy idő után. A kutató úgy véli, hogy a termeszek tudatosan alakítják ki és tartják fenn ezeket a növénymentes foltokat, mégpedig azért, mert így csapdába ejthetik az értékes esővizet. A száraz éghajlatú területen évente maximum 100 milliméter csapadék esik, amelyet a növények pillanatok alatt felszívnak. A tündérkörökben viszont nincsenek növények, így a víz leszivároghat a talaj mélyére, ahol hosszú ideig megőrződik. A vízcsapdák jelenléte magyarázatot adhat arra is, hogy miért nő olyan gyakran a környező vidéken jellemzőnél jóval magasabb és dúsabb növényzet a tündérkörök kerületén.
Többen azonban további bizonyítékot várnak az elképzelésre. Szerintük Jürgens adós maradt annak bizonyításával, hogy valóban a termeszek rágják meg a gyökereket, mert egyetlen ilyen esetet sem figyelt meg. Egy növényökológus szerint a termeszeknek semmi közük a tündérkörökhöz, hanem csak a kevés erőforrás miatt kialakult versengés egy furcsa példáját láthatjuk bennük. Jürgens azonban bízik abban, hogy állításai kiállják a tudományos próbát.
