Az atlanti tőrfarkú rák fő előfordulási területe a Mexikói-öböl, de Észak-Amerika keleti részén, egészen a Maine-öbölig mindenütt megtalálható. A szaporodási időszakban, a Delaware-öböl partjaira nagy számban jönnek ki. Késő tavasszal és kora nyáron Delaware-öböl megtelik „élő kövekkel” vagyis az atlanti tőrfarkú rákokkal. A szökőárak idején, amely egybeesik a májusi és júniusi tele- és újholddal, több százezer atlanti tőrfarkú rák érkezik a partokra, hogy lerakják petéiket a homokba. Habár ennek a tengeri állatnak a nevében, a „rák” szó is szerepel, az atlanti tőrfarkú rák, nem közeli rokona a valódi rákoknak. Inkább közelebbi rokonságot mutat a pókokkal, kullancsokkal és skorpiókkal.
A sima páncélzata lópatkóalakú, színe zöldes szürke vagy sötétbarna. A nemek egyforma alakúak, azonban a nőstények nagyobbak a hímeknél. A nőstények a tőrfarokkal együtt, körülbelül 60 centiméter hosszúak. Egy-egy nőstény több ezer petét rak minden fészekbe, de többször visszatért a partra, hogy újabb fészket ásson. A tőrfarkúak sűrűsége olyan nagy, hogy gyakran kiássák a korábbi fészkelők petéit is. Ilyenkor akár egymillió madár is lakmározik a petékből. Ha elveszti valamelyik végtagját, a tengericsillagokhoz hasonlóan, képes visszanöveszteni azt.