A gleccserek szélén ideiglenesen képződő látványosságokat jégbarlangoknak hívják. A jégbarlangok belseje nem mindennapi természeti látványosság. Főként a nyári időszak folyamán a gleccserek felszínén végigfolyó olvadékvizek kisebb-nagyobb patakokat, barázdákat és árkokat alakítanak ki a jég felszínén. A víznyelő lyukakon át az olvadék fokozatosan lehatol egészen a gleccser aljzatáig. A gleccsermalomnak nevezett kürtőkben igen erőteljes koptató tevékenység megy végbe.
A gleccser képződéséhez elsősorban az kell, hogy az adott terület a hóhatár felett legyen és nagy legyen a légköri csapadék mennyisége. Az örök hó határa az a magassági szint, amelyen felül a légköri csapadék mindig hó formájában hull és a hó soha nem olvad el. Az egymásra halmozódó hórétegek a nagy nyomás következtében a hegylejtőn lefelé mozdulnak és felületükön a napsugarak és meleg szelek hatása alatt egy kissé megolvadnak. A vízcseppek beszivárognak az alsó rétegekbe és ott újra hideg éri őket, kemény szemekké fagynak, melyek egymáshoz tapadnak és ezáltal sűrű, kemény tömegeket képeznek. A jeges hótömegek egyre lejjebb csúsznak. A nap melege folytatja az olvasztást, a rá következő fagy pedig a felolvasztott vizet ismét megfagyasztja.
A Svínafellsjökull gleccser Izlandon található, mely a Öræfajökull tűzhányó lejtőin alakult ki. A csodás természeti képződményről a képeket a 35 éves fotós Orvar Thorgeirsson készitette.
