A San Francisco öbölben az emberi tevékenység és a természet egy káprázatosan színes tájat hozott létre. Az öbölben ugyanis hatalmas sólepárló tavak vannak, amik a szivárvány szinte minden árnyalatában jelen vannak. Ezekben a sekély, mesterséges tavakban a természetes párolgást kihasználva a tengervízből állítanak elő sót. Egy-egy tóban mintegy öt évig van a víz, majd a következő fázis során egy másik tóba szivattyúzzák át, míg végül csak az 5-8 centiméternyi tömény sóréteg marad.
Az egyes szinteken különböző mikroorganizmusok élnek, melyek az extrém sós közegben érzik otthon magukat, ezeknek köszönhetően alakulnak ki a tavak szokatlan színei. Így a tavak színe a kéktől a zöldön át egészen a bíborvörösig pompázik, attól függően hogy mekkora sókoncentráció van az adott medencében, és ezáltal milyen mikroorganizmus él meg benne.
A legalacsonyabb szinten az algák festik zöldre a vizet, majd mikor már más organizmusok is megjelennek, a tó színe sárgás lesz. Körülbelül félútról nézve a tórendszert, a fokozott sótartalom és az apró sós vízi garnélarákok elsötétítik a vizet. Ahol a víz a legsósabb, ott az úgynevezett halobaktérium bíborvörösre festi a vizet. Habár a tórendszer mesterségesen lett kialakítva, rendkívül gazdag ökoszisztéma alakult ki benne, hiszen a vízben élő apró lényeken kívül még több mint 1 millió parti madárnak és más vadon élő állatnak is táplálékot ad. A mikroszkopikus élőlények a víz minőségét is szabályozzák, amely elősegíti a magasabb minőségű só létrejöttét.
