A repülőhalfélék az összes nagyobb tenger trópusi területein fellelhetők. Egyes fajok késő nyáron gyakran elköltöznek az Észak-Európa és Észak-Amerika menti vizekre, amelyeket a tél beálltával ismét elhagynak. Egyes fajok elérhetik a 45 centiméteres hosszúságot és a 700 grammot. A nagy mellúszók úszás közben testükhöz simulnak, a „repüléshez” viszont mereven széttárulnak. Hosszú mellúszói repülőszervvé módosultak. Egyes fajoknál a hasúszók is nagyok. A farokúszó erős alsó lebenye nagyobb; a hal ezzel hajtja magát előre. Mintegy 44 faja ismeretes a tropikus tengerekből. Ezek bizonyos körülmények között, különösen ha őket ellenség üldözi, a tenger vizéből 1-2 méter magasra kiemelkednek s aztán vízfelszín közelében nem ritkán 100-300 méter távolra szállanak egyenes vonalban. Szél ellenében sokkal tovább haladnak.
A halak alkalmas szögben megközelítik a víz felszínét és farokúszójukkal gyorsan csapdosnak, hogy elérjék a kiugráshoz szükséges sebességet. Ezután mellúszóikat széttárják és néhány métert siklórepülésben tesznek meg. Amint sebességük csökkenni kezd, újból alámerítik farkukat, csapásaikkal ismét kellő lendülethez jutnak a továbbrepüléshez.
