Tutanhamon, uralkodói nevén Nebheperuré, az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Időszámításunk előtt 1342 körül született, és kb. i.e. 1333-tól haláláig, i.e. 1324-ig uralkodott. Halálának okáról számos feltételezés született, melyek nagy része a múmián található sérülések természetéből fakad: felvetették, hogy a fáraó esetleg gyilkosság áldozata lett, de a 2005-ben elvégzett vizsgálatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy halálát csonttörés következményei okozták. A 2008 és 2010 között elvégzett újabb vizsgálatok azt is megerősítették, hogy maláriában szenvedett, ami hozzájárulhatott halálához. Német tudósok szerint viszont sarlósejtes anémiában hunyt el.
Történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó volt. Hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy a Királyok völgyében található sírja (Királyok völgye 62), amit 1922-ben tártak fel Howard Carter vezetésével, az egyetlen, épségben megmaradt fáraósír. A fáraó múmiája most is ott található. A múmia aranymaszkja az egyik legismertebb ókori egyiptomi műalkotás. Howard Carter felfedezése Tutanhamont az egyik leghíresebb fáraóvá tette. Tutanhamon fáraó sírjának holléte egészen az újkori felfedezéséig a feledésbe merült, mivel a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz sírjának építésekor a törmeléket a Tutanhamon-sír bejárata elé halmozták.
A képen Howard Carter, a kutató, aki felfedezte a Tutanhamon sírját 1922-ben.
A képen Lord Carnarvon láthaó. Ő volt az, aki finanszírozta az ásatás. 1923-ban halt meg tüdőgyulladásban.
A Királyok völgye, Tutanhamon sírjának bejárata.
Carter megnyitja a sírt ahol a szarkofág volt.
Érintetlen, lezárt ajtók.
Carter tisztítja a Tutanhamon szarkofágjáról a port.