A Huron-tó egyike az észak-amerikai Nagy-tavaknak, ez a festői látványt nyújtó tó – amely a második legnagyobb az öt közül- a kanadai Ontario és az USA-beli Michigan között található.
A Nagy-tavak öt tagja: Felső-tó, Huron-tó, Michigan-tó, Erie-tó, Ontario-tó.
A tó francia felfedezőitől kapta a nevét, a térségben akkor elsősorban huron indiánok laktak, róluk nevezték el a tavat. Az Újvilág meghódításának korában a Nagy-tavak környékének birtoklásáért nagy küzdelmet folytatott a két nagy birodalom, Anglia és Franciaország, ám végül a brit csapatok 1763-ban elfoglalták a területet és a többi –angol fennhatóság alá tartozó- észak-amerikai gyarmathoz csatolták.
A Huron-tó 332 kilométer hosszú és legnagyobb szélessége 245 kilométer, felszíni területe 59.596 km2 és ezzel bolygónkon a harmadik legnagyobb édesvízi tó. A víz és a szél ereje az idők során különleges alakura formálta a part menti sziklákat, ezek a különleges sziklaképződmények emlékezetes élményt nyújtanak az odalátogatóknak. A Nagy-tavak körüli élet és a hajóforgalom amúgy is megélénkült, amikor 1959-ben átadták a Szent Lőrinc csatornát (Szent Lőrinc-víziutat), valamint az úgynevezett Nagy-tavak csatornarendszert, ennek segítségével ugyanis a nagy óceánjárók eljuthattak a tavak partjai mentén lévő városokba. Napjainkban is a Nagy-tavakon figyelhető meg a világ egyik legnagyobb hajóforgalma.
Sajnos azonban az évtizedek óta növekvő forgalom súlyosan környezet szennyező, de remélhetőleg a jövőben is sikerül majd megőrizni a környék szépségét és generációk múlva is zavartalanul látogatható lesz ez az elbűvölő vidék. Ám nemcsak turisztikai szempontból fontos a Nagy-tavak vízminőségének védelme, hanem az értékes édesvíz készlet miatt is több figyelmet érdemelne a térség.
