India. Egy különös kultúra, számunkra sokszor nehezen érthető szertartások. Hatalmas falloszok, melyeket Siva Lingamjaként tisztelnek, és egész városnyi templom-komplexum, melynek falai sűrűn borítottak mindenféle erotikus szobrokkal. Ősi tömegszex jelenetek, melyek egész mást adnak a laikus és mást a spirituális utazónak.
Khajuraho, ahol a Káma – szútra megelevenedik
Káma a szerelem istene az indiai mitológiában. Hasonlít egy kicsit a görög panteon Ámorjához. Az ő szent könyve, a szexualitás minden létező formáját ábrázoló könyv, vagyis szútra. Indiában található néhány különös templom, mely templomok a káma szútra fejezeteinek megfelelően annak összes szexuális alakzatát bemutatják. A nyugat embere ebben csupán a vég nélküli buja erotikát látja, és ez nem is baj, hiszen legalább kinyílik a szeme valamilyen másfajta gondolkodásra is.
Khajuraho egy falu a Madhya Pradesh nevű indiai tartományban kb. 620 km-re délkeletre Delhitől, India fővárosától. India egyik legnépszerűbb turistalátványossága, amely híres az erotikus témájú szobraival dekorált hindu templomairól. A több száz szobron ábrázolják szeretkezés különböző pozícióit, a hosszú csókokat, az izgalmas öleléseket.
Khajuraho neve, a Khajur hindi szóból származik, amely datolyapálmát jelent. A város eredetileg annak a hindu dinasztiának a fővárosa volt, aki a X. és XII. század között uralta Indiának ezt a vidékét. Ezeket a templomokat kb. 100 év alatt építették 950 és 1050 között. A teljes területet egy fal határolja 8 kapuval, melyeknek bejáratánál két datolyapálma áll. Az eredetileg 80 hindu templomból már csak 22 maradt meg eredeti állapotában, melyek jelenleg összesen 21 km2-en helyezkednek el elszórtan.
XIX. század végén tárták fel a régészek a templomokat, de a dzsungel a szobrok egy részét már magáévá tette. Ezeket a műemlékeket az Unesco a Világörökség részévé nyilvánította. Ezek a templomok spirális felépítménnyel rendelkeznek, ragaszkodva az északindiai hagyományokhoz. Néhány templom rendelkezik egy un. Jain panteonnal, de a többit hindu isteneknek ajánlották, mint a Szentháromságnak, helyi nevén a Trimurtinak – Brahma, Visnu és Siva isteneknek. Az egyiknek közülük négy aloltára van a templom négy sarkán, a főoltár a templom közepén van, ami a templom alapját adja. A templomok építése szakrális jelentőségű, a spirál, a számok egymásutánisága, mind-mind mögöttes tartalmat hordoznak a hozzáértő spirituális ember számára.
A templomokat három csoportba sorolják a földrajzi elhelyezkedésük alapján: nyugati keleti és déli. A formájuk a Himalája csúcsainak fokozatosan emelkedő formáját mintázza. Khajuraho templomainak szobrai nagyon kifejezők és mai napig is kutatják őket. Ezek a szobrok mély érzelmeket kifejező jóképű férfiakat és bájos nőket, illetve egyéb mondabeli hősöket és hírességeket ábrázolnak, akik éppen énekelnek, táncolnak, hangszereken játszanak, csókolóznak, vagy szeretkeznek és egyre magasabb szintre emelik ezt – a spirális templomszerkezetben is.
