Három óra. Harmincezer áldozat. Harminc “tömeggyilkos”. A lenti videóban látható háborút 30 japán óriás lódarázs vívja 30 ezer háziméhhel – és utóbbiaknak egyetlen pillanatnyi esélyük sincs a túlélésre. A National Geographic videója (a teljes dokumentumfilm címe Pokoli darazsak) elképesztő részletességgel mutatja be a mészárlás történetét.
A történet jobb megértése érdekében tudni kell, hogy a japán (vagy ázsiai) óriás lódarazsak csupán 2004-ben jelentek meg Európában, minden valószínűség szerint egy Kínából behozott növényen. Mivel ilyen rövid ideje vannak csak jelen, az európai háziméhek még nem tudták kifejleszteni a védekezési rendszer és így teljesen kiszolgáltatottak és képtelenek megvédeni lárváikat, amikért az egész harc zajlik.
A videón jól látszik, hogyan támadják meg a japán óriás lódarazsak a méhkast, kapják el egyesével a méheket, tépik le a fejüket, a lábaikat, mielőtt „húsgombócot” csinálva belőlük elfogyasztják (vagy más esetekben a saját kaptárukba visszahordva utódaikat táplálják vele).
Egy idő után a darazsak fokozzák a támadás hevességét, kiadva egy olyan jelet, amellyel azt kommunikálják egymás felé, hogy senki se térjen vissza a saját kaptárhoz. Ettől kezdve csak a mészárlásra koncentrálnak. Mivel a méhfullánk teljesen hatástalan a darazsakkal szemben, semmi sem állja útjukat.
Egy darázs percenként 40 méhet pusztít el, közben egymást táplálva tartják fenn a szükséges energiaszintet. Amint bejutnak a méhkaptárba, nekiesnek a lárváknak. A japán óriás lódarázs négyszer akkora, mint az európai háziméh, közel 100 kilométert képes egyszerre megtenni, csúcssebessége 35 kilométer óránként. Szúrása az ember számára kellemetlen, de (hacsak nem allergiás rá) nem okozhat komolyabb problémát.
