Csiatura egy bányaváros Grúzia Imereti tartományában, mely a Kvirila folyó lélegzetelállító szurdokában fekszik. Csiatura egykor nemcsak a Szovjetunió, de a világ mangántermelésének legfőbb forrása volt. A Csiatura környéki mangánlelőhelyek a legnagyobbak a világon. A mély szurdokban fekvő város bányájába a munkásokat a sziklafalak tetejére épült lakótelepekről kötélvasutak bonyolult hálózata szállította le és vissza.
A mangánérc bányászata az 1870-es években kezdődött. Miután a Szovjetunió magához csatolta Grúziát, a kitermelés a sokszorosára nőtt, és innen került ki a világ mangántermelésének közel kétharmada. Ebben az időben, hozzávetőlegesen négyezer bányász dolgozott itt, hogy a város a tervteljesítés előírásainak megfeleljen.
Az 1950-es években a bányászok és az érc hatékony szállítása érdekében a szovjet vezetés kiépítette a sűrű kötélpálya-hálózatot. A kommunizmus bukását követően bányákat leállították, csupán az utóbbi években nyitottak újra néhányat. A kötélpályák nagy része az enyészet martalékává vált. Manapság 17 pályán közlekednek a rozsdás kabinok. A grúz városka bányászai ma is a mangán kitermeléséből élnek, a feldolgozását pedig hatalmas ipari komplexumok napi 24 órán át végzik.
