Míg a kínai városok iskoláiban többé-kevésbé elfogadható a helyzet, addig a vidéki falvakban és kisvárosokban sok szülőnek még az iskolapadot is be kell szereznie gyermeke számára. Az állam természetesen finanszíroz valamennyit az iskolák költségeiből, de vidékre jóval kevesebb pénz jut, mint a nagyvárosokba. A Hubei tartományban fekvő nagyváros, Macseng közelében lévő kisebb településeken és falvakban például ötezer gyerek jár iskolába, de az állam csak kétezer paddal és székkel járul hozzá az oktatáshoz. A maradék háromezer tanulónak magának kell gondoskodnia az iskolapadról és a székről, ha szeretne iskolába járni. Ha a családoknak nincs erre pénzük, akkor általában kölcsönkérnek a rokonoktól, vagy a szülőknek kell készíteniük egy iskolapadot, hogy gyermekük iskolába járhasson. További problémát jelent, hogy törvényileg ugyan ingyenes az oktatás, a szülőknek az első napon mégis egy nagyobb összeget kell befizetniük. Arról már ne is beszélve, hogy a kisdiákok sokszor borzalmas körülmények között tanulnak.
