Kidzsongdong egy falu Észak-Korea déli részén, a koreai demilitarizált övezet közelében. A falu északon ismert még Békefalu néven is, a dél-koreai és nyugati médiában azonban Propagandafalu néven szokták emlegetni. A falu egyike annak a két településnek, amelyek a koreai háborút lezáró panmindzsoni fegyverszünet által létrehozott 4 kilométer széles demilitarizált övezetben maradhattak. A másik a dél-koreai Teszongdong, 2,22 kilométerre onnan.
Az észak-koreai falut az 1950-es években kezdték el kiépíteni. A házakba már akkoriban be volt vezetve az áram, ami mind északon, mint délen luxusnak számított. A jól felszerelt és többemeletes épületek 200 családnak adtak otthont, akik jólétben élték mindennapjaikat. A településen helyet kapott gyermekgondozási központ, óvoda, általános és középiskola, és egy kórház is. Legalábbis az észak-koreai kormány ezt próbálta sugallni a „dél” irányába. A valóságban Kidzsongdong egy lakatlan propaganda-eszköz település, aminek a célja, hogy tükrözze az elképzelt (de nem létező) gazdasági sikereket és disszidenseket csábítson a déli oldalról.
A két falu és a mögöttük álló államok között komoly viadal dúl, mely ezúttal a felállított zászlórudakban, illetve zászló-oszlopokban csúcsosodott ki. A 80-as években a dél-koreaiak egy 98,4 méter magas zászlót állítottak fel Teszongdongban, amely egy 130 kilogrammos zászlót tartott.. A válaszra nem kellett sokat várni, az északiak egy 160 méter magas oszloppal vágtak vissza és állítottak be akkoriban világcsúcsot. Az oszlopukra egy 270 kg-os zászlót aggattak fel.
Az élénk kék tetejű épületeket úgy építették fel, hogy a hatalmas északi zászló mellett a legkiválóbb vonások legyenek láthatóak a déli szemlélődők számára. A modern távcsövekkel való alapos vizsgálat azonban azt mutatja, hogy az épületek egyszerű betonvázak, ablaküveg vagy belső szobák nélkül, a lámpákat időnként fel-le kapcsoló és az üres járdákat végigsöprő személyzettel, akik az aktivitás látszatát igyekeznek fenntartani.
2004-ig az épületek némelyikének tetején található hatalmas hangszórók folyamatosan sugározták északi propagandaműsorokat dél felé. A tartalom eredetileg Észak-Korea erényeinek magasztalása volt, valamint az elégedetlen katonákat és földműveseket szólította fel a határon való átsétálásra, hogy a túloldalon testvérként fogadják őket. Mivel a gyakorlatban ez igen kis mértékben bírt rá embereket erre, a tartalmat megváltoztatták, és harsogó, elítélő nyugatellenes beszédeket, kommunista agitpropoperákat és hazafias menetelő zenét játszottak nagy hangerővel a nap 20 órájában.
