A vemhes jegesmedve a sarki tél legzordabb szakaszában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza, itt hozza világra bocsait, átlagosan 240 napi vemhesség után. Előtte hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt el, súlya akár 200 kilogrammal is megnövekedhet.
Az ellés november és február között történik, általában kettő, néha csak egy bocs születik. Testtömegük születésükkor nagyjából 1 kilogramm, meztelenek, süketek és vakok. A bocsok életük első hónapjaiban csak felszín alatti lakásukat ismerik, az anyamedve csak az ellés után négy hónappal vezeti ki a bocsokat a szabad ég alá. A kis jegesmedvék ezután még elég sokáig, mintegy két esztendős korukig maradnak anyjukkal, s csak ezután kezdik meg önálló életüket.
Andrew Manske csodálatos felvételt sikerült készítenie egy jegesmedve családról a kanadai Manitoba tartományban, a Hudson-öbölnél, ahol a kölykök és anyjuk önfeledt játékkal mulattak az időt.
Az utóbbi időkben a világ jegesmedve-populációja jelentősen lecsökkent. A jelenlegi mintegy 25 ezres egyedszám az évszázad közepére a becslések szerint kétharmadára csökkenhet. A legnagyobb fenyegetést a tengeri jég gyors eltűnése jelenti, ugyanis a jégtáblák segítségével vadásznak a fókákra, melyek a nyílt vízen lehagynák őket. A kutatók szerint a globális felmelegedés, amely az Északi-sarkvidék hőmérsékletét az átlagosnál kétszer gyorsabban emelte, teljesen jégmentes nyarakat is okozhat az Északi-Jeges-tengerben néhány évtizeden belül.
A jegesmedve szinte egész életében vándorúton van táplálék után kutatva. Ez a hatalmas, lomhának tűnő állat nagy ügyességgel halászik, ha pedig vadászik, kitartóan üldözi zsákmányát. Igen jól alkalmazkodott az északi sarkvidék hidegéhez. A hőszigetelésben vastag bundája, és bőr alatti zsírrétege segíti, ami nem csak mechanikai védelmet, de tartalék tápanyagforrást is jelent számára a zsákmányban szűkös időszakban.