A Korinthoszi-csatorna 6343 méter hosszú és mindössze 21,3 méter széles mesterséges víziút az Égei-tenger és a Jón-tenger között, amelyet a Korinthoszi-földszoros átvágásával hoztak létre. A csatorna két oldalán a sziklák legmagasabb pontja 79 méter. Eltekintve néhány kisebb hajótól a csatorna a modern hajók számára hajózhatatlan.
A keskeny földszoros az antik görög kultúra kezdetei óta akadályozta a hellén hajózást, 400 kilométeres kerülőre kényszerítve az Adriai-tenger és a Földközi-tenger keleti vizei közt közlekedő hajósokat. A csatorna megépítését elsőként Periandrosz (Kr.e. 7–6. század) korinthoszi türannosz (görög kifejezés, melynek jelentése zsarnok) határozta el. A terv azonban a kor technikai színvonalán megvalósíthatatlan volt.
A római időkben is sokan próbálkoztak a csatorna létrehozásával. Caesar és Caligula (ur. 37-41) még csak tervbe vették a csatorna megépítését, Nero (ur. 54-68) azonban már a gyakorlati megvalósítás stádiumáig is eljutott. A császár 6000 rabszolgát küldött az Isztmoszra, de halála után a munkálatok félbeszakadtak és a csatorna ötlete egészen a 19. századig feledésbe merült.
A Korinthoszi-csatorna már megépítésekor is csak a kor átlagos méretű hajóinak átbocsátására volt alkalmas. Bár kis szélessége és sekély vize nem teszi lehetővé, hogy a mai modern hajók áthaladhassanak rajta, ennek ellenére mégis jelentős forgalmat bonyolít. Évente 11 000, főként az idegenforgalomban működő hajó halad át rajta, de a nagy vízmélységet nem igénylő part menti teherhajó-forgalom jelentős része is itt halad át.
Gerster Béla (Kassa, 1850. október 20. – Budapest, 1923. augusztus 3.) magyar mérnök, a Korinthoszi-csatorna tervezője, és kivitelezésének főmérnöke. Amikor 1881-ben Türr István megszerezte a görög kormány engedélyét, hogy folytassa a Korinthoszi-földszoros átvágásának elakadt munkálatait. Türr István sikeres tevékenységet fejtett ki aziránt, hogy a kormányokat és a magánszemélyeket újabb összegek befektetésére bírja a Korinthoszi-csatorna építésének befejezéséhez. A tervek elkészítésével Gerstert bízták meg, majd a csatornaépítő vállalat főmérnökeként ő vezette a munkálatokat. A neve elválaszthatatlanul összefonódott a Korinthoszi-csatornával.
Ennek építésében még négy magyar mérnök – Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – vett részt. Gerster a 80 méter magas hátság átvágását 1882-ben négyezer építőmunkással kezdte meg. Egyidejűleg két kikötőt is építettek, továbbá egy hidat a peloponnészoszi vasútnak. Az építési munkák során 11 millió köbméter földet és kőzetet termeltek ki, elhasználtak 1200 tonna lőport és 450 tonna dinamitot. Az így végre elkészült művet 1893. augusztus 6-án I. György görög király és felesége, Olga királyné – Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében – ünnepélyesen felavatta, majd a mesterséges víziutat 1893. október 28-án forgalomba helyezték. Az építési munkákról Gerster Béla A korinthusi földszoros és átmetszése című magyar és francia nyelvű könyvében számolt be.
