Marokkóban embertelen körülmények között, a tűző napon és a rothadó szagok közepette készítik a késztermékek alapjául szolgáló bőröket. A bőrgyártás során az állatról lenyúzott nyersbőrt (amely nedvesen könnyen rothadni kezd, kiszárítva pedig megkeményedik és törik) sokféle célra alkalmas készbőrré alakítják át.
Főként tehén, juh és marhabőrt dolgoznak fel nagy mennyiségben ezekben a bőrgyárakban.A folyamat legfontosabb része a cserzés, ennek hatására válik a nyers állati bőrből teljesen új tulajdonságú anyag. A cserzést cseranyagokkal végzik, amelyek képesek a bőr fehérjeszerkezetével kapcsolatba lépni, így erősítve annak fibrilláris szerkezetét. E fehérjerostok erősítésével, és a fehérjék kémiailag aktív csoportjainak lekötésével a cserzett bőr ellenáll a mikroorganizmusok enzimjeinek, nem rothad és vízzel érintkezve kevesebb nedvességet képes magába szívni.
Az áztatóból a bőrök először a nátronmészbe kerülnek, amely oltott-, és oltatlan meszet, valamint nátront tartalmaz. E háromkomponensű keverékben a bőrök három napig áznak, de naponta megforgatják mindegyiket, majd további két napig áztatják fehérmészben. Ezt a pickelés követi, melynek során a bőrök újabb két napig áznak víz, konyhasó és kénsav megfelelő arányú keverékében. Ebből a léből kivéve, a bőröket néhány órára kifeszítik, majd elérkezik a cserzés ideje. A cserlében 5 órán keresztül tartják a bőröket, majd következik a természetes festékekkel, például sáfránnyal történő befestés.
Fotók: Alexey Zabolotnov
