Az amerikai Woodside-ban élő Koko, a nőstény síkvidéki gorilla 1971-ben született, és arról vált világszinten ismertté, hogy tökéletesen tud kommunikálni az amerikai jelnyelv segítségével. Társa, az időközben elhunyt gorillahím, Michael. A San Franciscó-i állatkertben mindkettőjükkel néhány éves korukban kezdett foglalkozni Dr. Francine Patterson, s a pszichológusnő segítségével az évek során elsajátították jelbeszédet. Szellemi, fizikai és nyelvi fejlődésük megfigyelése felbecsülhetetlen információkkal segítette az emberszabásúakkal kapcsolatos kutatásokat, Koko előtt a gorillák intelligenciájáról igen kevés ismeretünk volt.
Koko az elmúlt több mint harminc évben az emberi jelbeszéd elsajátításában magasabb szintre ért el, mint bármely állat. A gorilla jelenleg mintegy 1000 fogalom jelét képes használni, és megközelítőleg 2000 angol szót ért meg – olvasható a Gorilla Alapítvány honlapján. Emberi látogatóival általában ő maga kezdeményezi a beszélgetést, amelyekben leggyakrabban 3-6 szóból álló állító mondatokat fogalmaz meg. Intelligenciahányadosa az emberi skálán 70 és 95 mozog.
Egészen elképesztő, ahogy a gorilla képes kifejezni magát. Amikor fogával volt gondja még azt is el tudta mondani, hogy egy 10-es skálán mennyire értékeli a fájdalmat. Fogproblémái miatt meg is kellett műteni. Amikor az operáció után magához tért az altatásból jelezte Dr. Petterson-nak, hogy orvosokkal szeretne találkozni, és mikor mindannyian körülvették, köszönetet mondott nekik.
Egy másik alkalommal pedig az orvvadászokról mondta el határozott véleményét: Koko egykori barátjának, Michaelnek a szüleit is orvvadászok ölték meg. Mikor Koko szemtanúja volt egy ilyen jelenetnek DVD-n, másnap felkapott egy reklámújságot, amiben megpillantotta egy szupermarket reklámját, amin nyers hús volt látható. Koko ezután a jelbeszéddel azt mondta: „szégyen”.
Dr. Patterson még azt is lejegyezte, hogy Koko olyan szavakat is ki tudott fejezni a maga módján, melyeket meg sem tanítottak neki. Például a ’gyűrű’ szót nem ismerte, ezért úgy próbálta elmondani, hogy helyette két szót jelzett, az ’ujj’-at és az ’ékszer’-t, azaz a gyűrűt úgy mondta, ’ujjékszer’.
A Kokóval folyó kutatások támogatására a Gorilla Foundation számos módon igyekszik nyilvánosságot szerezni az emberszabású különleges képességeinek, ezért többek közt CD-t jelentettek Fine Animal Gorilla címmel, Koko dalszövegeivel. Az alapítvány honlapján pedig megjelentették a gorilla által készített festményeket.
Koko egyébként nagyon szereti a kiscicákat. A gorilla egy nap jelezte, hogy nagyon szeretne egy cicát. Néhány árva macska közül kiválasztott egy olyat, amelyiknek nem volt farka. Úgy gondozta, akár egy bébi gorillát, és nagyon szerette. Kettejük kapcsolatáról Dr. Patterson könyvet is írt 1987-ben, Koko kiscicája címmel. Sajnos, a cica pár hónappal később kiszökött, és elütötte egy autó. Koko ekkor olyan szavakkal jelezte a bánatát, mint “szomorú”, “rossz”, és “sírás”.
Az évek alatt több cicája is volt, de később már nem akart foglalkozni a macskákkal, mert azt jelezte gondozóinak, hogy szeretne egy gorilla bébit felnevelni. Koko már 43 éves, de eddig nem született kölyke. A hím gorilla, Michael, éveken át együtt élt Kokoval, és a gondozók remélték, hogy fognak utódot nemzeni, de Michael és Koko sosem párosodott, mert testvérként tekintettek egymásra. Michael 27 éves korában halt meg, és helyette Koko egy másik hímet kapott társnak. Ndume érkezésével azonban semmi sem változott.