A banánt a legtöbb trópusi éghajlatú országban termesztik. A banán szüretelése lényegében azt jelenti, hogy kivágják a termést adó banánfát (valójában fűféle), mert minden egyes szál csak egyszer hoz termést. A levágott banánfürtön még nem érett a banán, azaz nem sárga színű.
Hónapokba telik, mire előkészítik a területet, lyukakat vájnak a földbe, és belehelyezik a banáncsemetéket. Az ültetés után fél évvel megjelenik az első termés. A növény gyökeréből minden évben kihajt a termést hozó hajtása, amikor eléri a 2-3 m magasságot, megjelenik bordós-lilás bimbója, s a termékenyítés sorrendjében elkezd nőni a banánfüzér. Amikor beérett a gyümölcs, a szár elfonnyad, lehanyatlik, s tavasszal új termőhajtás jelentkezik a növényen. Az ültetvényesek csak a termést hasznosítják, szárát pedig a talaj erősítésére leszántják.
A még éretlen banánokat kék műanyag zacskóval fedik be. Ez megóvja őket a sérüléstől, illetve a növényvédő szerektől, amelyekkel a fát bespriccelik. A banánt éretlenül, zölden szüretelik, majd szüretelés után megmossák, felcímkézik és dobozokba rakják. Az ültetvényről teherautóval szállítják a banánt a raktárba, ahol megvizsgálják és osztályozzák őket. Mivel az európai vásárlók tökéletes gyümölcsre vágynak, csakis a hibátlan banánokat exportálják. Amelyik gyümölcs nem felel meg a magas minőségi elvárásoknak, azt helyben, igen alacsony áron adják el.
Akár hat napba is beletelik, míg a banán hajóval eljut Dél-Amerikából illetve a Karib térségből Európába. A hajó gyomrában a hőmérséklet nem haladja meg a 13,3°C fokot, amely megakadályozza, hogy az érési folyamatok beinduljanak. Európa nagy kikötőiből (Amszterdam, Hamburg) a banánt hűtőkamionokkal szállítják el a banánérlelő üzemekbe. A banánérlelés mindig ott zajlik, ahol majd a banánt értékesíteni kívánják, mivel az érett banán szállítása nagyon kockázatos. A banán az érlelő üzemekből a szupermarketekbe, boltokba kerül. Az egy főre jutó banánfogyasztás Magyarországon évi 7 kilogramm.
