Az Aral-tó Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföldön elhelyezkedő lefolyástalan sóstó. 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava volt. Mára több kisebb tóra osztódott, először egy északi és déli részre, majd a déli rész 2003-ban még tovább hasadt két kisebb tóra. A tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja vizének öntözésre való felhasználása, valamint mikroklimatikus változások következtében az 1960-as évektől a tó vízszintje rendkívül jelentősen lecsökkent. Napjainkra egyik folyó sem éri el a folyamatosan pusztuló Aral-tavat. Az ökológiai katasztrófa sújtotta Aral-tó a globális klímaváltozás hatásainak és következményeinek elrettentő példája.
Mujnak (Moynaq) város Üzbegisztánban, az Aral-tó egykori partján található. Mujnak egykoron Üzbegisztán egyik virágzó halásztelepülése volt, több tízezer lakossal. Mivel a város életének meghatározó iparága a halászat volt, az Aral-tó fokozatos kiszáradása miatt az itt lakók nagy része az 1980-as években munkanélkülivé vált és a kilátástalanság miatt elköltözött. 1993-ban már 40 km-rel beljebb esett a partszakasz. A város fő turisztikai látványossága az Aral-tó egykori, mára kiszáradt medrében álló rozsdás hajóroncsok.
