Duke-ot egy Texasi család 3 évvel ezelőtt fogadta örökbe, amikor első babájukkal voltak várandósak. Mindig is szerettek volna egy kutyát és a menhelyen azonnal beleszerettek Duke-ba. A baba megszületése után sajnos rákos daganattal diagnosztizálták Duke-ot. Amputálni kellett jobb első lábát és kemoterápiát kapott. A kezelés sikeres volt.
Nem sokkal később a kis család egy újabb babával bővült, nagy volt az öröm, de ekkor Duke-ot egy újabb daganattal diagnosztizálták a jobb válla felett. Ezt már nem lehetett műteni és a daganat gyorsan nőtt. Nappal jól volt Duke, de az esték egyre rosszabbakká váltak. A daganat elkezdte feszíteni Duke bordáit is. Duke egyre többet szenvedett, így családjának meg kellett hozniuk életük legnehezebb döntését. Duke utolsó napja gyönyörű volt, telis-tele boldogsággal és szerető családjával, szomszédjaival.
“Az utolsó napom története”
Sok hamburgert ettünk,
sokat nevettünk,
és sokat gondoltam arra, hogy mennyire fogtok hiányozni.
Vicceket meséltünk.
Komolyak is voltunk.
Kristen is átjött. Nagyon vicces lány. Ő szokott fürdetni. Az egyik legjobb barátom.
Amíg vártuk az állatorvost, Kristen az mondta, hogy elmegyünk sétálni. El is mentünk a vízi parkba, csak pár utcányira volt.
“Hiányozni fogsz, tudod?”
“Vigyázz a családomra helyettem, csak ennyit szeretnék kérni.”
Jól eláztunk,
és közben sokat nevettünk.
Hálásak voltunk az együtt töltött időért,
és csintalankodtunk is egy picit.
Hallgattam a gyerekek nevetését, és a kis családom 2 babájára gondoltam otthon. Nagyon szeretem őket.
Ma éreztem, hogy mennyire szerettek.
Kirától, gyönyörű barátomtól is elbúcsúztam. Izgatott voltam és boldog, ahogy egész nap.
Nem azt mondtam, hogy ég veletek. Azt mondtam, hogy majd találkozunk.
Istenem, de szerencsés voltam. Rövid volt az együtt töltött időnk. Hála nektek kaptam egy második esélyt, és együtt éltünk meg minden pillanatot. Imádtad ahogy figyellek, mindig is ott leszek.
Minden rendben lesz.
Gyönyörű nap volt a mai.
