Az egyedi technológiával készült, keskeny és ingatag függőhidak nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be a hatalmas inka birodalom életében: a spanyol hódítás előtt több száz kötélhíd segítségével oldották meg az egyébként áthatolhatatlan hegyek közötti közlekedést. Az Andok égbe törő ormain napjainkban egyedülálló módon őrzik az ősi hagyományokat, és rituális szertartás keretében évente újjáépítik a perui Apurimac folyó két partját összekötő szent hidat.
A Keswachaca újjáépítésének napján, az évszázados hagyománynak megfelelően már pirkadat előtt kis csoportokban gyülekeznek a környező falvakban élő indiánok a folyó partján magasodó sziklákon. Minden család hosszú növényi rostköteleket visz magával, amelyekből előző éjszaka már összefonták a híd gerincét alkotó „kábeleket”. Az egymás mellé fektetett, kellő hosszúságú fonatokból öt derékvastagságú kötelet csavarnak, azután néhány férfi átkel a folyón, és erőteljes mozdulatokkal a sziklákhoz vagy erős karókhoz rögzíti a kenderkötél segítségével átvontatott fonatokat.
A hatalmas Földanyának szánt áldozat a 4800 méteres magasságban, a ritka levegő miatt elképesztő erőfeszítést igényel. Az emberek három napig nagyon keményen dolgoznak, akár 12 órát is naponta, hogy időben elkészüljön a harminc méter hosszú függőhíd.
