Arányi Lajos (1812-1887) orvos, egyetemi tanár és szakíró legkisebb fia hatévesen, 1861-ben halt meg torokgyíkban (diftériában). Arányi bebalzsamozta, felöltöztette, majd egy kis székre ültetve haláláig az íróasztala mellett őrizte kisfia testét egy üvegvitrinben. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 1969 óta őrzi a kisgyermek bebalzsamozott testét, közel kilencven évvel ezelőtt mutatták be utoljára. A kis Arányi Zoltán százötven éves múmiája most Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállításán látható.
MTI fotó: Máthé Zoltán
MTI fotó: Máthé Zoltán
Az orvosi múzeum 1929 óta, etikai okokból nem állította ki a kisfiú múmiáját, de a múmiákról szóló kiállítás részeként már megfelelő kontextusban jelenik meg. A Múmiavilág kiállítás lehetőséget ad arra, hogy megértesse a látogatókkal a fennmaradó múmiák jelentőségét a tudományos kutatások és kultúrák megismerésének tekintetében.
“A mai kor embere számára nehezen értelmezhető, bizarr látvány egy apja által bebalzsamozott kisgyerek múmiája, elsősorban a fiatalabb látogatóinkat nem akartuk ennek az élmények kitenni. Ezzel szemben most azért mutatjuk be, mert az MTTM tárlata nagyon alapos, emelkedett, tudományos szempontból teljesen kifogástalan, ráadásul nagyon látványos kiállítás. A gyermekmúmia így olyan kontextusba kerül, ahol nem bizarr látványosság lesz, hanem segít megérteni a mumifikálás, múmiakultusz művelődéstörténeti hátterét” – mondta el az MTI-nek Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója.
A május 17-ig látogatható vándortárlat öt kontinens évezredes vagy épp néhány százéves emberi és állati testemlékeit mutatja be. A kiállításban láthatta a közönség azt a világhíressé vált, mumifikálódott szerzetest rejtő Buddha-szobrot is, amelyet holland tulajdonosa március közepén váratlanul összecsomagoltatott és elszállíttatott a budapesti múzeumból.
MTI fotó: Máthé Zoltán
