Örvényekben képződő halálzónákat; oxigénben szegény, valóságos hal- és növénytemetőnek számító területeket fedeztek fel német és kanadai kutatók az Atlanti-óceán északi részének trópusi vizeiben, több száz kilométerre Nyugat-Afrika partjaitól. A Biogeosciences című szaklapban közölt eredmények szerint a most felfedezett halálzónák nyugati irányba haladó örvényekben formálódnak, amelyek szigettel összetalálkozva tömeges halpusztulást eredményezhetnek – olvasható a ScienceDaily ismeretterjesztő hírportálon.
A halálzónák az óceánok oxigénben szegény területei. A tengeri élőlények többsége, így a halak és a rákok számára ezek a régiók lakhatatlanok, és csupán bizonyos mikroorganizmusok képesek boldogulni ilyen feltételek között. A környezetre gyakorolt káros hatásuk mellett a halálzónák komoly fenyegetést jelentenek a kereskedelmi halászatra is: a rendkívül alacsony oxigénkoncentrációt a halmezők megfogyatkozásával hozták összefüggésbe a Balti-tenger és a világ más részein is. A németországi Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ munkatársaként dolgozó Johannes Karstensen, a tanulmány vezető kutatója szerint a halálzónákban mért oxigénszint mintegy hússzor alacsonyabb az Atlanti-óceán északi vizeiben eddig mért minimumnál, ami azt jelenti, hogy ezek a területek szinte teljesen oxigénmentesek és a tengeri élőlények többsége számára lakhatatlanok.
Halálzónák leggyakrabban a lakott part menti területeknél alakulnak ki, ahol a folyókon keresztül gyakran trágya és egyéb kemikáliák kerülnek az óceánba, beindítva az algavirágzást. Ahogy az algák elhalnak, lesüllyednek a tengerfenékre és baktériumok bontják le őket olyan folyamatokkal, amelyhez oxigént használnak fel. Az óceáni áramlatok képesek a parttól távolabb szállítani ezeket az oxigénben szegény vizeket, de a nyílt óceánon képződő halálzónával ez idáig nem találkoztak a kutatók.
MTI, sciencedaily.com
