A feltételezettnél lényegesen idősebb, 34 ezer éves Szása, az egyetlen ismert gyapjas orrszarvúborjú, amelynek maradványait tavaly szeptemberben fedezték fel Jakutföldön. A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) mintegy 350 ezer éve jelent meg a pleisztocén kori Eurázsiában és az utolsó jégkorszak végén, körülbelül tízezer éve halt ki. Szása nemcsak az egyetlen ismert gyapjas orrszarvúborjú, hanem a legjobb állapotban fennmaradt egyed is: csaknem teljes épségben megőrződött a bőre, a világosszürke gyapja, érintetlenek a végtagjai. Megőrződött a feje, fennmaradtak a fülei, szemei, és a nyelve. Az első vizsgálatok alapján azt feltételezték, hogy a lelet “mindössze” tízezer éves, ám az elmúlt évben elvégzett kormeghatározás megállapította, hogy Szása 34 ezer évvel ezelőtt élt.
A másfél év körüli borjú vélhetően vízbe fulladt, erről tanúskodnak a sárral eltömődött orrjáratai, ám mint a vizsgálatokat irányító Albert Protopopov, az Orosz Tudományos Akadémia szibériai tagozatának kutatója rámutat, az ilyen nagy testű állatok kicsinyei között igen alacsony volt a halálozás. “Megpróbáljuk kideríteni, hogy valójában miért pusztult el a borjú” – fogalmazott a paleontológus. Az orosz tudós a lelettel kapcsolatban kiemelte, hogy a gyapjas orrszarvúakról kevesebbet tudnak, mint a mamutokról, még kevesebb ismerettel rendelkeznek a borjakról. “Reményeink szerint Szása segítségével sok kérdésünkre választ kaphatunk, hiszen eddig az orrszarvúbébik egyetlen fogát sem tanulmányozhattuk, most pedig egy épségben fennmaradt koponya és a megőrződött lágyszövetek is a rendelkezésünkre állnak” – emelte ki Albert Protopopov.
További információval szolgálhatnak a DNS-vizsgálatok, amelyeket a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem tudósai végeznek majd el. “Összevethetjük a gyapjas orrszarvúak DNS-ét a ma élő rinocéroszokéval, hogy megismerjük a jelenkori fajok evolúcióját” – vázolta az elképzeléseket az orosz paleontológus.
Egy kifejlett gyapjas orrszarvú mása
VIDEÓ:
