Írország végtelen zöld mezőit több száz kilométeren keresztül húzódó kőfalak szabdalják fel, melyek már évszázadok óta állnak, mindenféle ragasztás nélkül.
A jellegzetes írországi kövek eredete százmillió évekre vezethető vissza. Az ország területe 370 millió évvel ezelőtt a tengerfenéken feküdt, a tenger két kontinenst választott el egymástól. Az üledékből képződött az a mészkő, ami a mostani sziget talapzatát adja. Bár Írország buja zöld, de csak egy kicsit kell ásni lefelé, hogy ez a kemény mészkő felbukkanjon.
Ezek a kövek az írek leggyakrabban használt építőanyaga. Ebből készültek Burren kőkorszaki sírjai, Inishmore vaskori domb erődítményei,a középkor várai és kolostorai, a házak és a gazdasági épületek is. Számunkra furcsa lehet, hogy ezek a kőfalak mindenhol ott vannak, apró telkekre szabdalják a végtelen mezőket. Magyarázata, hogy amikor a gazdák hozzáláttak a földműveléshez, először el kellett távolítaniuk a köveket a földből, hogy szántani lehessen. Egyetlen logikus helyre lehetett pakolni a sziklákat: a telekhatárokra. Így alakult ki, hogy a telkeket kőkerítések veszik körül. Ezeknek a falaknak a másik jellegzetessége, hogy a földek és legelők körül habarcs nélkül, egyszerűen egymásra pakolták a köveket. Így egy laza, omladékony fal épült. Az állatok hamar rájöttek, hogy a fal könnyen rájuk borul, ezért meg sem próbáltak átugrani, vagy átmászni rajta.
