A Niagara-vízesés egy hatalmas vízesésegyüttes, ami Kanada és az Amerikai Egyesült Államok határán fekszik, elválasztva Ontario tartományt és New York államot.
1969 őszén és telén, közel fél éven keresztül víz nélkül maradt a Niagara-vízesés, mert az amerikai hadsereg mérnökei “elzárták” a vizet, így a hatalmas zuhatag utánpótlás nélkül maradt. Az ideiglenes elterelésre a folyómeder vizsgálata, a sziklafal strukturális vizsgálata miatt volt szükség. A folyó elterelése után részletesen felmérték a sziklafalat, és megállapították, hogy ott az erózió nagyon komoly károkat okozott és okozhat a jövőben is. Eredetileg a lehullott sziklatörmeléket is el akarták volna hordani, de utóbb lemondtak róla, mert nagyon sokba került volna.
A kiszáradt folyómeder azonban nem tűrte túl jól a megpróbáltatásokat, ezért hamarosan egy különleges öntözőrendszert is felállítottak, amellyel pótolták a talaj szükséges nedvességtartalmát. Miközben a mérnökök felmérték, és megtisztították a medret, illetve több helyen próbafúrásokat is végeztek, egy ideiglenes turistahidat is építettek, amelyen az érdeklődők a sziklafal szélétől alig hat méterre lepillanthattak a mélybe, és szemrevételezhették a sem előtte, sem azóta nem látható területet.
Az eseményt megörökítő fotókat a connecticuti Russ Glasson találta meg apósáék garázsában. Miután megörökölték a házat, nekiláttak a régi holmik kiválogatásának, így bukkantak elő a ritka fotók, amelyeket Glasson feleségének szülei csináltak a száraz Niagaráról.
Bár nem rendkívül magas, a Niagara-vízesés nagyon széles: ötvenhét méter magasból több mint 168 000 m³ zúdul le minden percben magas vízállás esetén, és 110 000 m³ átlagosnál. Ez a legnagyobb vízhozamú vízesés Észak-Amerikában.
