A világ partjain számos elfeledett hajó és hajóroncs található. Többségüket a természet ereje intézte el, néhány közülük viszont az emberi mulasztás áldozataivá vált. Ebben a sorozatban öt lenyűgöző hajóroncsot ismerhetünk meg, amiknek többségéből a természetnek (és persze a szorgos embereknek) köszönhetően mára már alig maradt pár vasdarab.
American Star (SS America) – Kanári-szigetek, Spanyolország
Az 1940-ben épült amerikai óceánjárónak hosszú pályafutása volt, több mint ötven évig szolgált. Főként utasszállítóként funkcionált, de néhány évig, a II. világháború idején az amerikai hadiflottát is erősítette, így azokban az években fegyverekkel is felszerelték. Élete során szinte körbejárta a Földet, görög tulajdonban is volt, de Ausztráliában is üzemelt, mielőtt visszakerült volna az USA-ba. A hadi szolgálat után többször felújították, átalakították. A görög időkben, a 60-as években kapta a sötétkék, kéménye pedig a piros festést, amely ezután már végleg megmaradt.
Hosszú szolgálatát követően 1993-ban adták el, hogy Thaiföldön, Phuketen egy ötcsillagos szállodává alakítsák, immár állóhajóként. Ekkor keresztelték át American Starra, bár új nevével soha nem hajózott.
Ugyan addigra már évek óta nem használták, kiderült, hogy a hajótest még mindig nagyon jó állapotban van. A hajót Görögországból az Atlanti-óceánon keresztül vontatta egy ukrán hajó, a Neftegaz 67, Thaiföld felé. Első indulásuk után néhány nappal az időjárás miatt vissza kellett fordulniuk Görögországba, ahol némi veszteglés után másodszor is útnak indultak, de nem sokkal később ismét erős viharba keveredtek. A vontatókötelek elszakadtak és hiába kísérelték meg a mentést, az sikertelennek bizonyult. A legénységet helikopterekkel mentették ki, a hajó viszont elsodródott és január 18-án zátonyra futott a Kanári-szigeteken, Fuerteventura nyugati partjainál. A következő 48 órában az óceánjáró ketté tört. A tat teljesen összeomlott és elsüllyedt, míg az orr-rész ép maradt. 2005 novemberéig állt így, amikor a baloldal feladta a harcot a víz erejével szemben és leomlott. Ennek következtében a hajó megdőlt és 2007-ben teljesen a tengerbe süllyedt. Azóta a hullámok folyamatos ostroma miatt egyre kevesebb marad a roncsból.
Eden V – Marina di Iesia, Olaszország
A hajót 1969-ben Japánban bocsátották először vízre. Az idők folyamán rengeteg nevet viselt: Et Suyo Maru, Pollux (1980), Mania (1983), Haris (1984), Hara (1985), Happiness (1986), Fame, Leskas Sky, Kirlaki (mind 1987), Ocanido, Seawolf (1989). Az utolsó lett az Eden V, amely csupán álca volt. A hajó története ugyanis nagyon titokzatos. 1988. december 16-án futott partra, lobogó nélkül. A tulajdonos kiléte ismeretlen, ugyanis a kereskedelmi hajó nem volt regisztrálva, a máltai nyilvántartásban pedig hamis adatokkal szerepelt. Úgy tudni, az utolsó eladási éve 1988 volt, amikor ciprusi tulajdonoshoz került.
December 16-án a parti őrségtől figyelmeztetés érkezett a központba. Az Eden V kapitánya elutasította a segítséget, mondván nem forog veszélyben, személyesen tartja kézben az irányítást. A hajó partra érkezésekor üres volt, legalábbis első ránézésre úgy tűnt.
Később a libanoni kapitány – eltűnése előtt – a bíróságon azt nyilatkozta, hogy a hajó Bejrútból indult, ahol a rakományát lerakta és a jugoszláv Ploce volt az úti célja, ahol újra megrakodták volna. Ez azonban nem volt igaz. Kiderült, hogy a hajónak közben más útjai is voltak a Földközi-tengeren. 1988. december 21-én a Nemzetközi Tengerészeti Iroda azt közölte, hogy a besorolási dokumentumok hamisak, a hajó sosem szerepelt a nyilvántartásban.
A 95 méter hosszú roncs 3 km sugarú környezetében 123 darab rozsdás és büdös hordót találtak, amelyekről később kiderült, hogy 2 tonna radioaktív hulladékot rejtettek. A partvonal természetvédelmi terület, így a szennyezés még a mai napig problémát jelent. A roncsot az évtizedek alatt egyre jobban széthordják, a képeken jól követhető, ahogy a hajótest lassan elfogy.
Panagiotis – Navagio-öböl, Zakinthos, Görögország
Zakinthos szigetén találunk egy strandot, ahol csodálatos látványt nyújt, ahogy az azúrkék tenger partján a fehér homokból egy hajóroncs magasodik ki. A Panagiotis névre keresztelt hajó 1934-ben készült Skóciában.
Története nem tisztázott, de a legvalószínűbb, hogy életének második részében csempészhajóként működött, míg 1980-ban a Görög Haditengerészet rajta nem ütött. (A csempészáruval megrakott hajó Törökország és Olaszország között közlekedett.) Miután a legénység elmenekülve hátrahagyta közlekedési eszközét, a Görög Haditengerészet sem nyúlt hozzá, így az ott maradt a parton, amelyet azóta Navagionak neveznek, amely görögül hajóroncsot jelent. A helyiek azonban szkeptikusak és sokan úgy gondolják, hogy az egész csak a Görög Idegenforgalmi Minisztérium műve, hogy ezzel tegyék vonzóbbá a szigetet a turisták előtt.
Dimitrios – Gythio, Görögország
A dél-görögországi Ghytio közelében is egy elhagyott hajóra bukkanhatunk. A Dimitrios (korábbi nevén Klintholm) a part közelében, a vízben áll már évtizedek óta. Az 1950-es években épült a 67 méter hosszú teherszállító hajó, jelenlegi helyét pedig 1981. december 23-án foglalta el.
A hivatalos történet szerint a Dimitriosnál pénzügyi, biztosítási és motor problémák merültek fel, ami miatt az üzemeltető kihátrált a további fenntartás mögül, a legénységet elbocsátották, a hajó pedig Ghytio kikötőjében maradt. Egy évvel később a kikötői hatóságok úgy határoztak, hogy nem tartják ott tovább, inkább egy külső horgonyzó helyre vontatják, miután a tulajdonos többszöri felszólításra sem reagált. A görög Parti Őrség altengernagya könyvében örökítette meg a részleteket. Azt írja, 1981. november 9-én délután fél egy körül a viharos időjárás nagyjából 2 mérfölddel elsodorta a hajót. Itt azonban nem időzött sokat, az áramlás még többször magával ragadta, s hamarosan a mostani helyére került, Valtaki közelébe, Ghytiotól mintegy 3 mérföldre északkeletre.
A szóbeszéd szerint viszont cigaretta csempészetre használták a hajót Görögország és Törökország között és mikor a hatóságok tetten érték az elkövetőket, azok a homokos parton hagyták a Dimitriost, majd felgyújtották, hogy eltüntessék a csempészet bizonyítékait.
The Mediterranean Sky – Elefsina, Görögország
A Mediterranean Sky, eredeti nevén City of York, 1952-ben épült az angliai Newcastle-ben. 1953 novemberében hagyta el először a londoni kikötőt, ahova egészen 1971-ig járt vissza rendszeresen. Ezután kapta a Mediterranean Sky nevet és került át a Földközi-tengerre. Utolsó útjára 1996-ban indult az olasz Brindisiből, úti célja pedig a görög Patrasz volt. Az utasszállító hajó egészen 1971-ig szolgált Angliában, mígnem eladták egy görög magánszemélynek, Michael A. Karageorgisnak, aki komppá tervezte átalakítani a hajót, ekkor nevezték át Mediterranean Sky-ra, de végül a tervből sem lett semmi.
Egészen 1975-ig kihasználatlanul állt a Patras-i kikötőben, majd egy kis felújítás és festés után újra luxushajóként üzemelt és turistákat utaztatott. Utolsó útjára 1996 augusztusában indult, ekkor Brindisiből Patrasba tartott. A luxushajó rengeteget ingázott az Adriai és a Földközi-tengeren, turisták tízezreit szállította az elmúlt évek alatt, még végül a ’90-es évek egy hosszabb időre elején kikötött, hogy elvégezhessék rajta a szükséges állagmegóvást és kicsit rendbe hozzák. Végül a hetekből hónapok, a hónapokból évek lettek. A Patras-i kikötőben horgonyzó, funkció nélküli hajót 1997-ben végleg kivonták a forgalomból, majd két évre rá elvitték az Eleusis öbölbe.
2002-ben víz kezdett szivárogni a hajótestbe, ekkor átvontatták egy sekélyebb partszakaszra, de 2003-ban az oldalára dőlt és elsüllyedt. A partközelben lévő alacsony vízállás miatt a Mediterranean Sky kilátszik a vízből, nem mindennapi látványt nyújtva az odalátogatóknak.
A nagy turistalátványosságnak számító hajót a helyiek csak “Sziesztázó hajó”-nak hívják.
