Eddig is tudták a szakemberek, hogy hiúz él az Aggteleki Nemzeti Parkban, de most először sikerült felvételt készíteni az állatról egy kihelyezett kameracsapda segítségével. A rövid felvételen egy kifejlett példány látható ahogy komótosan sétálva eltűnik a homályban. A nemzeti park zoológiai referense szerint nem is egyedül él a területen a hiúz, és egy kis szerencsével hamarosan újabb felvételek készülhetnek róluk.
A nemzeti parkban nyugodtan lehet kirándulni, hiszen vadon élő hiúzzal csak rendkívül ritkán lehet találkozni: “Ha azt mondjuk, hogy farkast ritkán látni a szabadban, akkor hiúzt szinte soha. Nesztelenül járja az erdőt, az embert messziről elkerüli. A kamera is csak ezt a pár másodpercet rögzítette róla. Ő egy kifejlett példány, és a hátrahagyott nyomokból tudjuk, hogy nincs egyedül” – olvasható a nemzeti park által közzétett videó leírásában.
VIDEÓ:
A hiúz
A hiúzfajok (kanadai hiúz, eurázsiai hiúz, ibériai hiúz, vörös hiúz) elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A hiúzok testhossza 1 méter körül mozog, további 15-25 cm-t tesz ki az állat farka. Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és sajátos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt.
Fotó: lynxexsitu.es
Hallása, tapintása fejlett. Hosszú végtagjai és izmos teste még a mély hóban is lehetővé teszi, hogy egyetlen, 3-4 méteres ugrással támadja meg áldozatát. Erős, éles karmú mancsa a sikeres zsákmányfogást segíti. Aktív ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy szerepelnek étlapján, mint őzek, rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok. Magányosan élő állat, változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. A terület központjában, földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.
Fotó: Wikipedia
