Azonosították azt a génmutációt, amely a labrador retrieverek elhízásáért felelős, a kutatók szerint az eredmény az emberi elhízás kutatásában is fontos előrelépés. Brit kutatók a labradorokban és sima szőrű retrieverekben gyakran előforduló génvariánst hozták összefüggésbe a evés iránti érdeklődéssel, tanulmányuk az első, amely a kutyák elhízásának egy lehetséges genetikai okát írja le – számolt be a Phys.org a Cell Metabolism című szaklapban megjelent munkáról.
A génváltozat még gyakrabban fordul elő segítőnek kiképzett labradoroknál, ez megmagyarázhatja, hogy miért lehet őket hatékonyan képezni jutalomfalatokkal. Eleanor Raffan, a Cambridge-i Egyetem állatorvosa és genetikusa, aki korábban az emberi elhízást is kutatta, munkatársaival 15 elhízott és 18 vékony labrador retrievert vizsgált meg. Három gént elemeztek, melyekről kiderült, hogy az embernél is befolyásolják a testsúlyt. A gének egyike a POMC nevű volt, mely néhány elhízott kutyánál hiányosnak bizonyult. A hiányzó szakasz miatt nem termelődnek azok az anyagok, amelyek étkezés után “kikapcsolják” az éhségérzetet.
Az emberi szervezetben a POMC gén gyakori változatait már összefüggésbe hozták a testsúly alakulásával. “Előfordulnak olyan elhízott emberek, akiknél ennek a génnek egy nagyon hasonló szakasza hiányzik, mint a vizsgált kutyáknál” – mondta Stephen O’Rahilly, a Wellcome Trust orvosi kutatóintézet munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
Amikor nagyobb mintát, 130 labradort vizsgáltak, azt találták, hogy a POMC gén hibáját hordozó kutyák általában két kilogrammal nehezebbek voltak a többinél. A hibás gén a labrador retrieverek 23 százalékánál fordul elő, ezt újabb vizsgálattal is megerősítették. További 38 kutyafajta közül csak a simaszőrű retrievereknél – a labrador rokonánál – jelentkezett a génhiba, mely az ő súlyukat és viselkedésüket ugyanúgy befolyásolta, mint a labradorokét. Raffan és kollégái azt is kutatják, hogy lehet az eredményeket az emberi elhízás gyógyításában hasznosítani. A POMC gén mutációját nem könnyű az elhízás kutatásában általánosan használt rágcsálóknál vizsgálni, mert ez a gén náluk erősen különbözik az emberétől.
