Kilenc új helyszínt, többek közt Philippi ókori görög romvárost, a stecak néven ismert középkori balkáni sírköveket és a Csendes-óceán Velencéjeként is emlegetett mikronéziai Nan Madolt vette fel a világörökségi listára az UNESCO világörökségi bizottsága.
Görögországból a mai Macedónia határán fekvő Philippi régészeti helyszín vált világörökségi helyszínné. Az egykor fallal körülvett város az Európát Ázsiával összekötő út, a Via Egnatia mentén épült, Kr. e. 356-ban II. Philipposz macedón király alapította. A régészeti helyszínen ma az egykori hellenisztikus épületeket és a későbbi keresztény bazilika romjait is meg lehet tekinteni.
Fotó: UNESCO/Hellenic Ministry of Culture and Sports
Fotó: UNESCO/ Hellenic Ministry of Culture and Sports
Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró 2013-ban közösen nevezte az UNESCO világörökségi listájára középkori sírköveit, a stecakokat, a töröknek és később más nagy vallásoknak behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok különleges, díszesen faragott mészkő sírköveit. Huszonnyolc olyan temető került fel a listára, ahol stecakok találhatók, 20 Bosznia-Hercegovinából, 3-3 Szerbiából és Montenegróból, kettő pedig Horvátországból.
Fotó: Wikipedia
Fotó: Wikipedia
A spanyolországi Dolmenes de Antequera megalitikus síremlékeit a neolitikumban és a bronzkorban emelték. A tombák az európai őstörténet jelentős építészeti munkáiként kerültek a világörökségi listára. A spanyolországi dolmenek az ötödik megalitikus emléket jelentik Európából az UNESCO-listán, de az első szárazföldit, mivel a többiek mind szigeteken találhatók.
Fotó: UNESCO/Conjunto Arqueológico Dólmenes de Antequera
Fotó: UNESCOConjunto Arqueológico Dólmenes de Antequera
Fotó: UNESCO/Conjunto Arqueológico Dólmenes de Antequera
Gibraltár neandervölgyi barlangjait az Egyesült Királyság nevezte a listára. A négy barlangban a neandervölgyi emberek éltek több mint 125 ezer éve. A barlangok közül a legnagyobb, Gorham-barlangot régóta a neandervölgyi ember egykori lakhelyeként tartja számon a tudomány, két éve több mint 39 ezer éves sziklavéseteket fedeztek fel a barlang mészkőfalában. A barlangokban folytatott régészeti feltárások során kőeszközöket, állatmaradványokat és a neandervölgyi ember egykori tevékenységének nyomait is megtalálták. A leletek lényeges adalékokkal szolgáltak a neandervölgyi és az emberi evolúcióról folyó vitához.
Fotó: UNESCO/Clive Finlayson, Gibraltar Museum
Fotó: UNESCO/Clive Finlayson, Gibraltar Museum
Fotó: UNESCO/Clive Finlayson, Gibraltar Museum
Az örmény határ közelében, Észak-Törökországban található Ani régészeti lelőhelyen középkori város romjait tárták fel: lakóházakat, vallási és katonai épületeket. A 10-11. században virágzó Ani a középkori örmény királyság fővárosa volt. Később, a bizánci, szeldzsuk és grúz uralom alatt kereskedelmi karavánutak fontos csomópontjává vált. A mongol hódítás és egy 1319-es földrengés indította el a várost a hanyatlás útján. A helyszín jellegzetessége, hogy átfogó képet ad a középkori építészet fejlődéséről.
Fotó: UNESCO/Fahriye Bayram
Fotó: UNESCO/Fahriye Bayram
Fotó: UNESCO/Fahriye Bayram
Nan Madol Mikronézia különleges, elhagyatott romvárosa a Pohnpei-szigetnél. A mesterséges szigetekből és csatornákból álló izgalmas labirintus nemcsak világörökségi helyszín státuszt kapott pénteken, hanem egyúttal a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára is felkerült. A “Csendes-óceán Velencéjeként” is emlegetett Nan Madol 99 bazalt- és korallszigetből áll, amelyek 1200 és 1500 között felépített templomok és síremlékek maradványait őrzik, ezek egykor a Saudeleur dinasztia ceremoniális központját alkották.
Fotó: Wikipedia
Fotó: UNESCO/Osamu Kataoka
Fotó: UNESCO/: Osamu Kataoka
Fotó: UNESCO/Tomo Ishimura
Kínából a délnyugati határvidéken fekvő Coucsiang Huasan sziklaművészeti kultúrtájat vették fel a világörökségi helyszínek közé. A 38 sziklán látható alkotások a mára eltűnt lojüe emberek életét és szokásait illusztrálják. Az alkotások az időszámításunk előtti 5. és az időszámításunk szerinti 2. század között születtek.
Fotó: UNESCO/Yan Zaoxin
Fotó: UNESCO/Zhu Qiuping
A kelet-indiai Bihár szövetségi államban fekszik Nalanda. A Nalanda Mahavihara régészeti helyszínen, amely szintén a világörökség része lett, egy i. e. 3. század és i. sz. 13. század között létesült tudásközpont és monostor maradványai láthatók sztupák, lakó- és oktatóépületek romjaival. Nalanda az indiai szubkontinens legősibb egyeteme, amely megszakítás nélkül több mint 800 éven át adta át a tudást szervezett keretek között. A hely történelmi fejlődése rálátást nyújt a buddhizmus vallássá alakulásába, valamint betekintést enged a szerzetesi élet és az oktatás hagyományaiba.
Fotó: UNESCO/Rajneesh Raj
Fotó: UNESCO/ Rajneesh Raj
Fotó: UNESCO/Rajneesh Raj
Iránból a települések és az öntözés vízellátását biztosító jellegzetes vízrendszer, a perzsa kanát került a világörökségi listára. A kanát kútszerű függőleges aknák sorozata, melyeket enyhén lejtő járatok kötnek össze, és amely szivattyúzás nélkül vezet a felszínre nagy mennyiségű talajvizet. A bizottság azért látta indokoltnak a perzsa kanátok felvételét, mivel a száraz klímájú sivatagi térségek kulturális hagyományairól és civilizációjukról kivételesen sokat árulnak el.
Fotó: UNESCO/S.H. Rashedi
Fotó: UNESCO/S.H. Rashedi
Fotó: Wikipedia/NAEINSUN
Fotó: Wikipedia/Zereshk
Az UNESCO világörökségi listáján már 1033 helyszín van több mint 160 országból. Olaszországból 51 helyszín szerepel a listán, Kínában 48, Spanyolországban 44, Franciaországban 41, Németországban pedig 40 helyszín a világörökség része. Magyarországon 8 világörökségi helyszín található.
