Japán kutatók eredményei szerint védelmet biztosíthatnak az embereknek a röntgensugarakkal szemben a Föld legelpusztíthatatlanabb élőlénye, a parányi medveállatka által termelt fehérje. Kunieda Takekazu, a Kiotói Egyetem tanára, a Nature Communications tudományos folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője az AFP francia hírügynökségnek elmondta, ”hihetetlen, hogy a medveállatkáknak (Tardigrada) ekkora ellenálló képességet biztosító fehérjét más állati sejtekbe is el lehet juttatni.”
Az ízeltlábúakkal hasonlóságot mutató, nevüket hordós testük után kapott apró lények szinte mindenütt megtalálhatók a Földön. Hosszúságuk átlagosan csupán fél milliméter, nyolc karmos lábukkal nagyon lassan, esetlenül mozognak. Különlegességük rendkívüli alkalmazkodó képességük: olyan körülmények között is képesek életben maradni, amelyekben más élőlények bizonyosan elpusztulnának. Élettartamuk nagyon hosszú.
A mélyhűtőben eltöltött húszperces tartózkodás után képesek ismét járni. Ugyanezt tapasztalták, amikor forró vízbe dobták őket. Még az űrben is életben maradnak. 2007-ben svéd tudósok a Richtersius coronifer és a Milnesium tardigradum medveállatkafajok több ezer példányát a Foton-M3 űrszondán tíz napra 270 kilométer magasságba a világűrbe küldték. Visszatérésük után semmilyen biológiai elváltozás nyomát nem tanúsították, sőt normálisan szaporodtak. A medveállatkák túlélik a légköri nyomás 300-szorosát is, valamint a legtöbb élőlényre halálos dózisú ibolyántúli sugarakat.
DNS-üket szekvenálva Kuneida Takekazu és kollégái felfedeztek egy fehérjét, amely besugárzáskor az örökítőanyagot védi. A szakemberek szerint ez a fehérje csak a medveállatkák szervezetében található meg. A kutatásokat folytatva megállapították, hogy a fehérje az emberi sejteket is megvédheti a röntgensugaraktól. A kutatás szerint a medveállatkák fehérjéje által védetten a DNS feleannyira károsodna. ”Úgy véljük, hogy ez a fehérje egyfajta pajzsot képezhetne az emberi DNS előtt, megvédve a támadásoktól” – magyarázta a japán kutató.
A tanulmány szerint a medveállatka hihetetlen ellenálló képességének titka genomjával is magyarázható. Rendkívüli szárazság esetén képes a teljes kiszáradásra, a normális állapotában elfogyasztott víz egy százalékával is beéri. DNS-e ilyenkor több kis apró darabra esik szét. Az élettelenséghez közeli állapotban marad, amíg életfunkciói a normálisnak 0,01 százalékára csökkennek. Később, amikor ismét vízhez jut, helyre tudja állítani DNS-ét, és károsodás nélkül ki tud kerülni a rendkívüli kiszáradtság állapotából.
“Ha a kiszáradással szembeni tűrőképességüket sikerül átültetni, az gyökerestől forgatja majd fel a biológiai anyagok (sejtek, tenyészetek, húsok, halak) tartósítását célzó eljárásainkat” – hangoztatta a japán kutató, aki szerint a génmanipuláció etikai problémái szerint ez csak a távoli jövőben várható.
VIDEÓ:
