Boris Barabáš norvég fotóst teljesen lenyűgözi a különleges tájairól és színpompás falvairól ismert Feröer-szigetek, ahová már régóta szeretett volna elutazni, s nemrég sikerült is eljutnia a meseszerű szigetcsoportra. A fotóst, az érintetlen természeti szépségek mellett, gyeptetős házak, tengeröblökben megbújó halászfalvak, magányos házikók, gyönyörű tavak, meredek sziklafalak és kíváncsi juhok fogadták útja során.
A Feröer-szigetek, mely egy középkor óta lakott vulkáni eredetű szigetcsoport az Atlanti-óceán északi részén, nagyjából félúton fekszik Norvégia, Skócia és Izland között. 18 szigete egy kivétellel mind lakott, népessége 48 ezer fő. Neve magyarul Juh-szigeteket jelent. Feröer a Dán Királysághoz tartozik, de 1948 óta széles körű autonómiával rendelkezik. Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak. A szigetcsoport fővárosa és legnagyobb városa Tórshavn.
A gazdaság alapja a 19. század óta a halászat és halfeldolgozás, de a juhtenyésztés és gyapjúfeldolgozás is komoly hagyományokkal rendelkezik. A szigeteken nincsenek erdők, fák csak a településeken nőnek. Az aljnövényzet tundra jellegű, mohák, gombák, zuzmók, fűfélék alkotják. Védettebb völgyekben változatos virágos növények, köztük apró orchideák is élnek. A szigetcsoport sokszínű madárvilággal büszkélkedik: ornitológusok mintegy 367 fajt figyeltek meg, melyek közül 40 rendszeresen itt fészkel. A Feröer-szigetek óceáni éghajlata, mely a Golf-áramlatnak köszönhető, a földrajzi szélességéhez képest enyhe, csapadékos és rendkívül változékony. Gyakran egyik percről a másikra napsütésből esőbe megy át, de a különböző szigetek időjárása is teljesen eltérő lehet egy adott pillanatban.
További képek és információ: Instagram/borisbarabas, Facebook/Boris Barabas Images, borisbarabas.com
