Érdekes új rágcsálókkal, törpe marákkal gazdagodott a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ezek a Dél-Amerikában őshonos, bájos megjelenésű állatkák sokkal kevésbé ismertek, mint legközelebbi rokonaik, a nagy marák. Ezt a fajt – a régi idők állatállományára vonatkozó feljegyzések szerint – korábban még soha nem tartották a budapesti állatkertben, sőt más magyarországi intézményben sem foglalkoztak velük. Ez pedig azt jelenti, hogy a hazai nagyközönség most először találkozhat ezzel az állatfajjal. A három bájos állatka januárban érkezett az egyik csehországi állatkertből, s nemrégiben a Fácánház végében alakítottak ki számukra bemutatóhelyet.
A törpe marák Dél-Amerikában, ezen belül Argentína, Bolívia és Paraguay területén élnek. Száraz erdőségekben, bozótos és füves területeken, de vizes élőhelyek közelében is előfordulnak. A nagy maráknál jóval kisebbek: amíg egy nagy mara testhossza – pontosabban az orra hegyétől a farok tövéig mért „fej-törzs hossza” – 70-75 cm körül szokott lenni, a törpe maráknál ez a testméret ritkán haladja meg a 45 cm-t. A súlyuk is csak 1,8-2,3 kg, szemben a nagy marákkal, amelyek általában 7-12 kilót nyomnak.
Táplálékuk az esős évszakban főként lágyszárúakból, fűfélékből, levelekből, a száraz évszakban kaktuszból és broméliákból áll. Nem vetik meg a magvakat, illetve a különféle gyümölcsöket sem. Nappali állatok, általában reggel és késő délután a legaktívabbak. Meglehetősen fürgék és ijedősek, amin nincs is nagyon csodálkozni való, hiszen a törpe marák számos ragadozó, köztük a jaguár, a puma és a különféle pamparókák étlapján is szerepelnek.
A vemhességi idő mintegy 77 nap, a nőstények pedig általában 2-5 utódot hoznak világra ellésenként. Az újszülöttek meglehetősen fejlettek, néhány órával világrajövetelük után már szaladni is képesek. Őshazájukban a törpe marák vadászható fajnak számítanak, részben húsukért, részben prémjükért keresettek. Szerencsére azonban a törpe marák szaporaságához képest a vadászat nem túlzottan nagy mértékű, így ma még nem fenyegeti őket a kipusztulás veszélye.