Párt kapott a Szegedi Vadasparkban gondozott csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor), a fiatal nőstény egy spanyol állatkertből érkezett. A Szegedi Vadaspark a nemzetközi hírnevét a legapróbb és egyben legérzékenyebb főemlősök, a karmosmajmok gondozásával és sikeres tenyésztésével alapozta meg. Ezek közül az egyik legkomolyabb szakmai eredmény a csupaszpofájú tamarin tartása, amit egy apa és fia fogadásával kezdtek el 2012-ben, a nemzetközi fajmegmentési programmal (EEP) való hosszas egyeztetés után.
A rendkívül ritka, veszélyeztetett fajhoz tartozó egyedeket Magyarországon elsőként és egyedüliként a Szegedi Vadaspark nevel. A program célja a faj szaporítása, ezért a közelmúltban az egyik hímet egy spanyol állatkertbe küldtek, ahonnan egy fiatal nőstény érkezett Szegedre. A karantén időszak lejárta után a Szegeden maradt hímet és az új nőstényt összeszoktatták, így most már együtt láthatók a kifutójukban.
A csupaszpofájú tamarin már megjelenésében is különleges. Tömege 430 gramm körüli, farka hosszabb, mint 20-28 centiméteres teste. Szőrzete a fejétől karjáig fehér, másutt barna színű, latin elnevezése is erre utal. Magyar nevét pedig sötét, szőrtelen arcáról kapta, amelynek sajátos jelleget kölcsönöznek viszonylag nagy, elálló fülei. A csupaszpofájú tamarin egy domináns és több alárendelt nőstényből, valamint egy vagy több hímből álló csoportokban él. Párosodni kizárólag a domináns nősténynek van joga, ezt a csoport minden hímjével meg is teszi. 140-150 napos vemhesség után az anya általában két utódot hoz világra, melyeket a hím hordoz magán, és csak szoptatáskor ad át a nősténynek. A kicsik két-három hónapig szopnak és egyéves korukra lesznek ivarérettek.
Veszélyeztetett fajról van szó, egyedszáma az Amazonas folyó mentén az elmúlt 18 évben a felére csökkent. Elsősorban az élőhelyének, a trópusi esőerdőknek a pusztulása fenyegeti, illetve az, hogy a változáshoz sikeresebben alkalmazkodó vöröskezű tamarinok (Saguinas midas) foglalják el a visszaszoruló csupaszpofájú tamarinok helyét. Állatkertekben is viszonylag ritkának számít a faj, jelenleg a világon 33 helyen tartják mintegy 180 egyedét.
